Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)

1975 / 1. szám - Gorincsek Gyula: A párizsi megállapodás és a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság

kövessen el. Mindez oda vezetett, hogy a DIFK kénytelen volt több alkalommal komolyan figyelmeztetni a saigoni kormányt — s erről tájékoztatni a nemzetközi Vietnam- konferencia záróokmányának 1973. március 2-i aláíróit —, hogy nem tűri el sem az Egyezmény rendelkezéseinek semmibevételét, sem a felszabadított területek ellen folytatott akciókat. E figyelmeztetéseket Saigon mind a párizsi tárgyalásokon, mind a KVVB-ben figyelmen kívül hagyta.

Ha értékelni akarjuk az Egyezmény politikai rendelkezéseinek végrehajtását, akkor a következőket állapíthatjuk meg:

— a saigoni rezsim ellenállása következtében az Egyezmény politikai rendelkezései közül egyetlenegyet sem hajtottak végre, sőt nem került sor a végrehajtás módozatai kérdésének megvitatására sem;

— a Párizs melletti tárgyalások napirendjére Saigon olyan kérdések megvitatását kívánta felvetetni — pl. a dél-vietnami általános választások ügye —, amelyeket azonban csak más politikai kérdések rendezése után lehet megvitatni.

Ugyanakkor nem volt hajlandó még megvitatni sem a DIFK azon javaslatait, amelyek az Egyezmény alapján fontossági és időrendi sorrendben kívánták megtárgyalni a politikai kérdéseket. így e tárgyalási fórum nem volt alkalmas arra, hogy a valóban égető és sürgős kérdéseket rendezze, minthogy az egyik tárgyalófél — a saigoni kormány — inkább propagandacélokból, mintsem a megegyezésre való szándékból ült a tárgyalóasztalhoz.

Hasonló a helyzet a KKVB ülésein is. A saigoni kormányzat, kihasználva azt a körülményt, hogy a KKVB központi szerve Saigonban van, megkísérelt nyomást gyakorolni a DIFK képviselőire. A DIFK képviselőit a Than Son Nhut-i légi támaszponton szögesdrótok mögé helyezte el, lehetetlenné téve a képviselőknek az Egyezményben biztosított szabad mozgását mind a táborban, mind pedig Saigonban. Az elhelyezésnek ez a módja lehetőséget ad a saigoni rezsimnek, hogy akadályozza a DIFK-képviselők kapcsolattartását mind hazai szerveikkel, mind a NEFB-bel, sőt arra is, hogy megvonja tőlük a vizet, a villanyt, a telefont s más szolgáltatásokat. Önkényesen korlátozza a DIFK sajtókonferenciáit, s így megakadályozza, hogy a nemzetközi sajtóképviselők megismerhessék a DIFK álláspontját egyes aktuáüs politikai vagy katonai kérdésekben.

E saigoni törekvések célja az volt, hogy a DIFK szinte túszokként kezelt képviselőit megfélemlítse, s megkísérelje rákényszeríteni őket a saigoni fél által napirendre tűzött kérdések megvitatására. Természetesen e törekvések — a durva saigoni provokációk ellenére — nem jártak sikerrel.

A DIFK képviselői a KKVB-ben ugyanolyan határozottsággal és következetességgel léptek fel, mint a Párizs melletti tanácskozásokon. A saigoni fél az utóbbi fórumon sem volt hajlandó tárgyalni e kérdésekről, de az Egyezmény alapján követelt rendezésről s a KKVB hatáskörébe tartozó kérdésekről sem. Részben ennek követ- Keztében, részben pedig a KKVB szervei kiépítésének megakadályozása miatt Saigon akcióképtelenségre kárhoztatta a KKVB-t, az Egyezmény végrehajtásáért felelős közös szervet.

49