Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Horváth Dénes: A két európai integráció közötti kapcsolatok az EGK törekvéseinek tükrében
mintegy előre jelezte az EGK-nak a kapcsolatfelvétel kérdésében támadt későbbi dilemmáit. Jó összegezésnek tekinthető M. Kaser tanulmánya, amelyet, a szerző a londoni Chatham House-ban, 1973. február 23-án, „Az EGK és Kelet-Európa” témáról tartott konferencia előadásainak és vitájának figyelembevételével készített. Eszerint „mindenképpen szükség lenne a blokkok közti tárgyalásokra, ha dűlőre akarnak jutni a Keletnek a fejlett technika iránti igénye és a Nyugatnak a nagyobb szabad áramlás (increased freedom of movement) iránti követelése ügyében”. Ugyanakkor azonban „a nyugati hatalmak ragaszkodása a blokkok közötti tárgyalásokhoz erősítené a szovjet nyomást Kelet-Euró- pára”. Abból kiindulva, hogy az EGK közös kereskedelempolitikája 1973., illetve 1975. január 1-től a kelet-európai szocialista országokkal szemben is érvényesül, a szerző megállapítja : „valószínűtlennek tűnik azonban, hogy a KGST abban a helyzetben lesz, hogy erre ugyanazon a szinten válaszoljon”. E gondolatsort folytatva javasolja, hogy az EGK külön-külön próbáljon tárgyalni az egyes szocialista országokkal. Mindamellett kénytelen elismerni, hogy a tagállamok eltérő álláspontja nehezíti az EGK közös kereskedelempolitikájának érvényesítését a kelet-európai szocialista országokkal szemben. „Jellemző, hogy a Kennedy-forduló során M. Rey nem annyira egy szupranacionális szervezet (agency) elnökeként tudott tárgyalni, mint inkább egy olyan csoportosulás szóvivője- ként, melynek tagjai egymás közti közvetlen alkudozással kovácsolták ki közös álláspontjukat. Ebből következőleg tehát gyakorlatilag a KGST önálló egységként is képes hatékonyan tárgyalni, anélkül hogy szupranadonilis gépezete* hozna létre ... ”6 Kaser tanulmányából is kitűnik tehát, hogy a nyugati vezető körök ebben az időszakban főleg az alábbi kérdésekről vitatkoztak: — Egyesek elkerülhetetlennek tartották az EGK és a KGST közötti közvetlen kapcsolatfelvételt, illetve bizonyos problémák (kereskedelmi és egyéb együttműködés) ilyen szintű rendezését. Mások viszont tartottak a kapcsolatfelvétel esetleges következményeitől, elsősorban a Szovjetunió KGST-beli „súlya” miatt. így aztán olyan megoldást szerettek volna találni, amely az EGK és a KGST közötti kapcsolatok mellett is lehetővé tenné az EGK közös kereskedelempolitikájának érvényesítését, vagyis azt, hogy az EGK az egyes KGST-tagországokkal kössön kereskedelmi szerződéseket. — Egyesek nem tartották a KGST-t olyan szervezetnek, amely az EGK-val azonos szinten és mértékben tudná képviselni tagállamait. Mások ellenben az EGK-ban megvalósuló egység színvonalát realisztikusabban értékelték, és ennek alapján úgy ítélték meg, hogy a KGST — meglevő konstrukciójában is — egyenlő tárgyaló partnere lehet az EGK-nak. Az EGK hivatalos köreiben is hasonló vélemények birkózhattak, amire azonban csak a reagálások jellegéből, vontatottságából következtethetünk. A KGST mindenesetre kellő időben felkészült a kapcsolatok különféle lehetőségeire (nemcsak az EGK vonatkozásában), és ennek megfelelően módosította, illetve kiegészítette a nemzetközi gazdasági csoportosulásokkal (szervezetekkel) való kapcsolatok létesítésének és fenntartásának rendjét. Ennek alapján adott felhatalmazást a KGST Titkárságának (személy szerint Faggyejevnek is) az EGK-val való kapcsolatfelvételt megelőző puhatolózó tárgyalásokra, és dolgozta ki a kapcsolatfelvételi tárgyalások irányelveit. Ez a felhatalmazás kellő jogi alapot teremt ahhoz, hogy a KGST Titkársága, illetve 57
