Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)

1975 / 3. szám - Horváth Dénes: A két európai integráció közötti kapcsolatok az EGK törekvéseinek tükrében

maradt tehát más lehetőség, mint a Római Szerződés rugalmas értelmezése. Sok példa található erre mind szűkítő, mind pedig bővítő értelemben. Lényegében tehát még a Római Szerződés által közvetlenül érintett ügyekben is a tagállamok mindenkori politikai akarata a mérvadó. Ez a megállapítás fokozottan érvényes olyan ügyek esetén, melyeknek külkapcsolati vonatkozásai is vannak.

E tanulmánynak nem feladata, hogy részletesen elemezze az EGK intézményes kül- kapcsolatainak belső szervezeti és döntéshozatali hátterét. Csupán annak megállapítására szorítkozom, hogy mind ez ideig egyik központi EGK-szerv sem tett szert — és előreláthatólag a jövőben sem fog szert tenni — olyan hatáskörre, hogy önállóan a tagállamok közvetlen bevonása nélkül dönthetne érdemi külkapcsolati ügyekben.

Az EGK és a KGST közötti kapcsolatok lehetőségei szempontjából is érdemes megvizsgálnunk az EGK intézményes külkapcsolatainak eddig kialakult típusait. Ezek az alábbi négy fő csoportba oszthatók: diplomáciai kapcsolatok, társulási kapcsolatok, kereskedelmi kapcsolatok, valamint az EGK kapcsolatai nemzetközi szervezetekkel.

Diplomáciai kapcsolatok. A diplomáciai kapcsolatokra vonatkozó szabályozás alapja az „EGK kiváltságairól és mentességeiről” szóló jegyzőkönyv, amely a Római Szerződés függeléke, tehát integráns része. Ezt egészíti ki a Miniszterek Tanácsának későbbi határozata. Az EGK-hoz akkreditált diplomatákat eleinte a Bizottság fogadta, az 1965. évi alkotmányválság óta a Bizottság s a Miniszterek Tanácsa. 1975 elejéig 101 ország létesített diplomáciai kapcsolatot az EGK-val.

Az EGK diplomáciai kapcsolatai azonban gyakorlatilag passzív kapcsolatok. A 101 ország közül eddig még csak háromban, az USA-ban, Kanadában és Japánban létesített saját diplomáciai képviseletet, de ezeket is inkább információs irodáknak tekinthetjük. A washingtoni képviseletet — az Egyesült Államok és az EGK közötti, állandósult viták rendezésének elősegítésére — nagykövetségi szintre emelték. A jelek szerint azonban ez is csak formális felértékelésnek tekinthető.

Társulási kapcsolatok. E csoportba tartoznak azok a szerződéses kapcsolatok, melyeket a Római Szerződés 238. cikkére hivatkozva létesítettek. A társulási szerződések célját tekintve a társulási kapcsolatoknak két fő típusát különböztethetjük meg:

a) az EGK-tagországoknak olyan volt gyarmati és függő országaival létesített kapcsolatok, amelyek, fejlődő országok lévén, rá vannak utalva volt anyaországuk, illetve az EGK gazdasági és műszaki támogatására vagy amelyekkel az EGK — valamilyen speciális okból — nem volt hajlandó más jellegű szerződést kötni. Ilyenek pl. a loméi egyezmény 46 tagállama, Ciprus, Málta, Tunézia és Marokkó.2 E szerződések egyik érdekes jellemzője, hogy végrehajtásukra az EGK-tagországok nagyobb közvetlen befolyást gyakorolhatnak, mint más szerződésfajták esetében.

b) Az európai kontinens országaival kötött vagy kötendő társulási szerződések. Az eddig Görögországgal és Törökországgal létesített szerződések alapján ítélve e kapcsolattípus célja az, hogy azokat az európai országokat, amelyek gazdasági fejlettségük vagy más okok miatt nem „érettek” még az EGK-hoz való csatlakozásra, de csatlakozni szándékoznak, a viszonylag hosszú társulási időszak alatt fölkészítsék a csatlakozásra a szerződés keretében nyújtott kedvezmények és támogatás segítségével. Az effajta társu52