Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Horváth Dénes: A két európai integráció közötti kapcsolatok az EGK törekvéseinek tükrében
szocialista országokkal szembeni kereskedelempolitikai magatartást is). A tapasztalatok szerint az EGK lényegében az utóbbit választotta. Egy ilyen integrációhoz csatlakozott 1973. január elsejével Nagy-Britannia, Dánia és Írország, és ezzel az EGK-val kötöttek szabadkereskedelmi szerződést a maradék EFTA-országok. Különösen Nagy-Britannia belépése tovább erősítette a fenti tendenciát. Az EGK kibővülése, továbbá a szabad kereskedelmi, társulási, valamint preferen- ciális kereskedelmi szerződések következtében Nyugat-Európát ma már szerteágazó, ám integrációs vonatkozásban egyre lazuló kapcsolati rendszer hálózza be. Nyugat- Európa tehát nagymértékben közeledett ahhoz az integrációs elképzeléshez, amelyet egykor az USA és a nyugat-európai országok egy része dédelgetett, sőt amelyet ma is szívesen látna. Ebben a közegben egyre bajosabb az EGK szoros és befelé forduló integrációs fejlődése, habár ma is megfigyelhetők erre irányuló erős törekvések. A jelenlegi világgazdasági és világpolitikai helyzet sem kedvez az EGK szorosabb egységét célzó törekvéseknek. A nemzetközi helyzet arra is ösztönzi az EGK-t és tagállamait, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a szocialista országokra és a KGST-re, s egyre szélesebb európai távlatokban gondolkodva alakítsák politikájukat. Jóllehet az EGK bizonyos fokig önálló világpolitikai szerepre s az Egyesült Államoktól való viszonylagos függetlenségre törekszik, mégsem hagyhatja figyelmen kívül az enyhülésre és az együttműködésre irányuló amerikai törekvéseket sem. így — szinte kényszerpályán mozogva — jutott el ahhoz, hogy elfogadja a szocialista országoknak az európai biztonsági és együttműködési konferencia megtartására vonatkozó javaslatát. Szorosan kapcsolódnak ehhez azok az első lépések, amelyeket a KGST-vel való kapcsolatok felvételére tett. Az EGK külkapcsolatainak struktúrája Az EGK intézményi rendszere, működési mechanizmusa, így külkapcsolatainak alakítása is a Római Szerződésen alapul. A Római Szerződés azonban csak túlmutat, de nem megy túl egy közös piac (a tagállamok közti szabad áru-, tőke- és munkaerő-áramlás) jogi megalapozásán. Csak e körben tartalmaz viszonylag részletes és határozott rendelkezéseket. Ezen túl (mint például a gazdaságpolitikák, szociálpolitikák, adóügyek harmonizálása stb.) csak olyan — többé-kevésbé általános jellegű — rendelkezéseket tartalmaz, amelyeket a szerződő felek szükségesnek tartottak a közös piac megteremtéséhez és zavartalan működéséhez. Hangsúlyozom, hogy az EGK eddigi fejlődése során a Római Szerződés legfőbb rendelkezéseit is meglehetősen rugalmasan alkalmazták. így például a zárt, uniós irányú fejlődést célzó programok eleve megkövetelték volna a Római Szerződés módosítását. 1967-ben a három európai közösség, az EGK, az Euratom és a Montánunió összevonása pedig már új szerződés megkötését tette volna szükségessé. Meg sem kísérelték azonban sem az egyiket, sem a másikat, mivel a tagállamok és az EGK felelős vezetői joggal tartottak attól, hogy a megváltozott nemzetközi körülmények között még az eredeti Római Szerződés feltételeit sem tudnák elfogadtatni a tagállamokkal egy új szerződésben. Nem 51
