Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Köves Vince: Az atomsorompó-szerződés első felülvizsgálati konferenciája
hajlandósága esetén végleges szerződést kötnének mindenfajta nukleáris fegyverkísérlet beszüntetésére. A SALT-tal kapcsolatos jegyzőkönyvtervezet nyílt és megengedhetetlen beavatkozás a Szovjetunió és az Egyesült Államok között folyó rendkívül nehéz és bonyolult tárgyalásokba. E tárgyalások súlyuknál fogva hatással vannak a két katonai szövetségi rendszer helyzetére, egymáshoz való viszonyára is. Ezek a tárgyalások és az azok során elért megállapodások a két nukleáris nagyhatalom katonai erőviszonyait és katonai erő- egyensúlyát juttatják kifejezésre. Ennek az egyensúlynak a fenntartása a nukleáris háború elhárításának egyik legfontosabb tényezője. A SALT keretében, de más leszerelési és fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon is ezért ragaszkodik állhatatosan a Szovjetunió az egyes javaslatok, tervek kapcsán az egyenlő biztonság elvéhez. A föld alatti nukleáris fegyverkísérletek betiltása nem egyszerűen a szerződés három letéteményesének a feladata. A Szovjetunió számtalanszor kifejezte már készségét a teljes atomcsend megteremtésére, mindenfajta nukleáris fegyverkísérlet betiltására, az ellenőrzésnek nemzeti eszközökkel történő megvalósítása mellett. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia viszont ragaszkodik a helyszíni ellenőrzéshez. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen egyezmény tényleges hatékonyságához valamennyi nukleáris fegyverrel rendelkező hatalom részvételére szükség van. Franciaország és a Kínai Népköztársaság erre nem hajlandó. Mi több, Franciaországgal ellentétben, amely a jövőben csak föld alatti nukleáris fegyverkísérleteket akar folytatni, Kína továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy légköri nukleáris robbantásokat is végezzen. Következésképpen a tervezetek, mivel irreális célkitűzéseket tartalmaznak, nem alkalmasak állítólagos céljuk, a nukleáris fegyverkezési verseny csökkentésének, a nukleáris leszerelés megvalósításának elősegítésére. Ennek megfelelő fogadtatásban részesültek nemcsak a letéteményesek, de sok más állam részéről is. 4. A nukleáris biztonság kérdései Az atomsorompó-szerződés megkötésekor sok állam azt követelte, hogy intézményesített biztosítékot kapjon nukleáris támadással, illetve fenyegetéssel szemben. A szerződéshez csatlakozni kívánó államoknak ezt az igényét a Biztonsági Tanács 1968. július 19-én elfogadott 255. sz. határozata elégíti ki. A határozat kimondja, hogy nukleáris fegyverrel elkövetett agresszió, vagy ilyen fegyver alkalmazásával történő fenyegetés esetén a Biztonsági Tanácsnak — mindenekelőtt nukleáris fegyverrel rendelkező állandó tagjainak — megfelelő intézkedéseket kell tennie az ENSZ Alapokmányával összhangban. A Biztonsági Tanács e határozatához kapcsolódik a szerződés három letéteményesének nyilatkozata, amelyben kötelezettséget vállalnak, hogy ilyen helyzetben a szerződés nukleáris fegyverrel nem rendelkező részeseinek az ENSZ Alapokmányával összhangban támogatást nyújtanak. E biztosítékot számos el nem kötelezett ország elégtelennek tartotta, és ennek kifejezést adott a konferencián is. A következő érveket hangoztatták: egyrészt a szerződésnek csak azok a nukleáris fegyverrel nem rendelkező részesei rendelkeznek megfelelő 27
