Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Prandler Árpád: Kísérletek az ENSZ Alapokmányának felülvizsgálatára
automatikusan a Bíróság elé kelljen terjeszteni. Egyebek között említésre méltó az a javaslat, hogy tanácsadói véleményt államok is kérhessenek a Bíróságtól, ami jelenleg nem megengedett. jy) Több javaslat irányul a főtitkár hatáskörének kiterjesztésére, lényegében arra a felfogásra és gyakorlatra hivatkozva, amelyet Dag Hammarskjöld képviselt. Itt említjük meg, hogy éppen a főtitkári hatáskör Alapokmány-ellenes kibővítését kívánta korlátozni az a szovjet javaslat, amely háromtagú legfőbb vezetői testületben, „triumvirátusban” keresett megoldást. Hammarskjöld halála után a megváltozott körülmények hatására a szovjet javaslatot lényegében visszavonták, helyette a Titkárság megfelelő átalakítására helyezték a hangsúlyt. h) Végezetül több javaslatban szerepel, hogy a volt ellenséges államokról szóló rendelkezéseket, mivel azok harminc évvel ezelőtti állapotokra vonatkoznak, ki kell hagyni az alapokmányból.28 Javasolják a Gyámsági Tanács megszüntetését is, mivel a gyámsági rendszer felszámolása után gyakorlatilag nincs feladata. 3. A fent ismertetett javaslatok esetében mindenekelőtt az államok hivatalos véleményét vettük figyelembe, ahogyan az hivatalos dokumentumokban vagy képviselőik felszólalásaiban kifejeződött. Ennek a tanulmánynak nem feladata, hogy elemezze azokat az elképzeléseket, amelyeket a nyugati politikai szakirodalom néhány képviselője hangoztat. Ezeknek a nem hivatalos elképzeléseknek közös vonása, hogy egyrészt minden személyes jószándék ellenére az Alapokmány gyökeres revízióját követelik, másrészt, legtöbbször olyan megoldásokat javasolnak, amelyek igen távol esnek a realitásoktól.29 4. Az Alapokmány felülvizsgálatát célzó javaslatok között központi helyen szerepel az állandó tagok szavazati egyhangúságának elve elleni támadás. A korábbi időszakban egyes hivatalos javaslatok a „vétójog” teljes felszámolását tűzték ki célul. A legutóbbi években, mint láttuk, részben reális felismerésből, részben pedig taktikai meggondolásokból az ilyen nyílt támadások már ritkábbak, legalábbis a hivatalos megnyilatkozásokban. A nyugati világ és a „harmadik világ” szakirodaimában azonban még élnek ezek a nézetek, bár ott is tompítottabb hangvételben. A hatvanas évek közepétől a Biztonsági Tanácsban végbemenő kettős folyamat hatást gyakorolt az egyhangúság elvével kapcsolatos közgondolkodásra. Egyrészt a konszenzussal történő határozathozatal módszerének megerősítése kihúzta a talajt azoknak a lába alól, akik korábban egyoldalúan a Szovjetuniót vádolták a „vétó gyakori felhasználásával”. Másrészt a korábbi portugál rendszer, a Dél-afrikai Köztársaság és Rhodesia érdekében alkalmazott nyugati „vétók” felfedték, hogy az erőviszonyok megváltozásával most már a nyugati nagyhatalmak kényszerülnek rá erre a módszerre politikai érdekeik védelmében. IV. Az eddigiekből is kitűnik, hogy az Alapokmány felülvizsgálatával és szükségtelen módosításával szembetí a múltban is a szocialista országok léptek fel a legkövetkezetesebben. Ezt tükrözte a hivatalos nyilatkozatok sora,30 éppúgy, mint a szocialista országok 9
