Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)

1975 / 3. szám - Prandler Árpád: Kísérletek az ENSZ Alapokmányának felülvizsgálatára

politikai szakirodalma.31 A Közgyűlés 3349/XXIX. sz. határozata felkérésének eleget téve, Magyarország állandó ENSZ-képviselője 1975. június 24-én juttatta el az ezzel kapcsolatos magyar álláspontot az ENSZ főtitkárához. Amikor azonban összefoglaljuk a felülvizsgálat ellen szóló érveket, nemcsak a szocialista álláspontot, hanem sok más ország hivatalos véleményét és a szakirodalom ide vonatkozó megállapításait is figyelembe vesszük.

1. Az ENSZ Alapokmánya teljes mértékben kiállta az idők próbáját. Ez vonatkozik mindenekelőtt a célokra és az alapelvekre, amelyeket az 1. és a 2. cikk tartalmaz. Melyek ezek a célok? A nemzetközi béke és biztonság fenntartása; a nemzetek között az egyenjogúságon és az önrendelkezésen alapuló baráti kapcsolatok fejlesztése; gazdasági, szociális, kulturális és emberbaráti jellegű nemzetközi feladatok megoldása a nemzetközi együttműködés útján; és végül, hogy az ENSZ a fenti célok érdekében kifejtett tevékenység összehangolásának központja legyen.

Az Alapokmány által kötelező erővel felruházott elvek összefoglalták a nemzetközi kapcsolatok hagyományos magatartási normáit, és az Alapokmány egyúttal lehetőséget kínál arra, hogy tartalmilag és alkalmazásuk egyetemességét tekintve a gyakorlatban továbbfejlődjenek. A szuverén egyenlőség, a kötelezettségek jóhiszemű teljesítése, a viszályok békés megoldása, a beavatkozás tilalma, az erőszak tilalma — mindezek az elvek vízválasztót jelentettek a nemzetközi jog 1945 előtti és utáni korszakában.32

2. A célok és az elvek azonban nem alkotnak és nem is alkothatnak statikus, zárt rendszert. Az elmúlt harminc év alatt számos olyan dokumentum született, amelyek kiegészítették és továbbfejlesztették a célokból és elvekből következő feladatokat, pozitív hatást gyakorolva a nemzetközi viszonyok alakulására. Ezúttal csak a példa kedvéért említünk meg néhány fontos dokumentumot.

— Jóllehet az Alapokmány nem szól kifejezetten a gyarmatosítás felszámolásáról, a Közgyűlés, továbbfejlesztve az Alapokmány XI. fejezetét,33 szovjet kezdeményezésre 1960-ban elfogadta a gyarmati országok és népek függetlenségének megadásáról szóló nyilatkozatot. Ebben az ENSZ az önrendelkezési jogra hivatkozva lényegében meghirdette a gyarmatosítás minden formájának a felszámolását.

— 1970-ben a XXV. ülésszak konszenzussal fogadta el azt a nyilatkozatot, amely az államok közötti baráti kapcsolatok és együttműködés nemzetközi jogi alapelveit tartalmazza. A nyilatkozat tükrözi azt az új megközelítést, értelmezést, amellyel a tagállamok továbbfejlesztették az említett elveket, többek között különösen a be nem avatkozás elvét.34

— 1974-ben fogadta el a Közgyűlés az agresszió meghatározásáról szóló határozatát, amely több mint negyven éve tartó vitát zárt le és remélhetőleg szintén hozzájárul a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításához.36

3. A célok és az elvek érvényességének és időszerűségének elismerése azonban nem elegendő, ha nem követi az a felismerés, hogy a célok és elvek meghatározzák az ENSZ egész struktúráját, szervezeti felépítését is. Ez az a kulcskérdés, melyet az Alapokmány bírálói nem tudnak vagy nem akarnak megérteni, amikor elismerik ugyan a célok és elvek

io