Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Prandler Árpád: Kísérletek az ENSZ Alapokmányának felülvizsgálatára
meghosszabbították.10 Tényleges előrehaladás azonban nem történt. 1965-ben, 1967-ben és 1969-ben azonban újból napirendre tűzték a kérdést, végül 1970-ben került sor az első komoly, érdemi vitára a Közgyűlésen, illetve a Közgyűlés VI. (jogi) bizottságában. Az 1970-es és az 1972-es határozatok felkérték a tagállamokat, hogy az Alapokmány felülvizsgálatával kapcsolatos véleményüket küldjék meg a főtitkárnak. 1974-ig csak 38 válasz érkezett meg.11 A napirendi pont elnevezése egyébként 1969-től már megváltozott. Most már nem az általános értekezlet összehívása volt a kitűzött cél, hanem „annak szükségessége, hogy az ENSZ Alapokmány felülvizsgálatával kapcsolatos elképzeléseket megfontolás tárgyává tegyék”.12 így került sor végül arra, hogy az 1974. évi XXIX. ülésszak hosszas vita után 82 szavazattal 15 ellenében és 36 tartózkodással elfogadta a 3349. sz. határozatot.13 E határozat nyomán jött létre a bevezetőben említett 42 tagú ad hoc bizottság, azzal a céllal, hogy — megvizsgálja az államok által megküldött véleményeket, valamint bármilyen más javaslatot, amely az ENSZ hatékonyságát elősegíti; — munkájáról jelentést terjesszen elő a Közgyűlés XXX. ülésszakának. Említésre méltó, hogy az új napirendi pont címében nem szerepel a felülvizsgálat szó, ezzel engedményt kívántak tenni a felülvizsgálat ellenzőinek.14 2. Az eddigiekben azt vizsgáltuk, milyen lépések történtek 1974-ig a felülvizsgálatot illetően. Most tekintsük át, milyen tényleges módosításra került sor 1963—1973 között. Az ENSZ taglétszámának ugrásszerű megnövekedése az 1960-as évek elején sok más pozitív hatás mellett azzal járt, hogy a fejlődő államok arányosabb képviselethez akartak jutni a legfontosabb választott szervekben, így a Biztonsági Tanácsban és a Gazdasági és Szociális Tanácsban is. A Közgyűlés 1963-ban a fejlődő államok kezdeményezésére a Biztonsági Tanács létszámát 15-re (azaz a nem állandó tagok számát 6-ról 10-re), a Gazdasági és Szociális Tanács létszámát pedig 18-ról 27-re emelte fel (1991/XVIII. sz. határozat). A Szovjetunió és a szocialista országok a határozat ellen szavaztak, mivel helytelenítették az Alapokmány módosítását mindaddig, amíg a BT egyik állandó tagja, a Kínai Népköztársaság, nem foglalta el az őt megillető helyet a Biztonsági Tanácsban. Viszont az elsők között ratifikálták a módosítást, amikor a KNK szovjetellenes támadásokkal válaszolt erre a gesztusra. A megfelelő számú ratifikáció beérkeztével a módosítás 1965. augusztus 31-én hatályba lépett.15 1971-ben újabb módosításra került sor, ezúttal csak a Gazdasági és Szociális Tanács létszámát illetően. A fejlődő államok követelésére az 1965 óta 27 tagú Tanács létszámát kétszeresére, azaz 54-re emelték fel. A közgyűlési határozat által indítványozott módosítás 1973. szeptember 24-én lépett hatályba, a megfelelő számú ratifikálás után.16 III. Az Alapokmány rendelkezéseinek áttekintése és a történeti visszapillantás után foglaljuk össze azokat a nézeteket, amelyek szerint nagyobb arányú módosításra, illetve 6
