Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Prandler Árpád: Kísérletek az ENSZ Alapokmányának felülvizsgálatára
kálnia kellett a módosítást. Kétségtelen, hogy az ENSZ Alapokmányát ugyanakkor nehezebb módosítani, mint például egyes szakosított ENSZ-intézmények alapító okiratát, de ezt a különbséget teljes mértékben indokolja, hogy az Egyesült Nemzetek a leginkább politikai jellegű, univerzalitásra hivatott nemzetközi szervezet, amelynek fő célja a béke és a biztonság fenntartása. II. 1. Az Alapokmány módosítására, illetve felülvizsgálatára irányuló kísérletek nem sokáig várattak magukra. A Fülöp-szigetek már a Közgyűlés első ülésszakán módosítást nyújtott be a Biztonsági Tanács szavazási eljárásának (27. cikk 3. pontja) megváltoztatására. Javaslatát azonban visszavonta egy olyan kubai indítvány javára, amely már akkor a tagállamok általános konferenciájának összehívását célozta a 109. cikk alapján. A kubai javaslatot azonban nagy szótöbbséggel elutasították.8 A második ülésszakon, 1947-ben Argentína tett javaslatot arra, hogy a Gazdasági és Szociális Tanács létszámát módosítás útján növeljék. Javaslata ellenállásba ütközött, ezért visszavonta, de a harmadik ülésszakon ismét előterjesztette, és ezúttal sem bocsátották szavazásra. Figyelemre méltó, hogy az argentin küldöttség már 1947-ben az általános értekezlet összehívását követelte az állandó tagok „vétójogának” eltörlése érdekében. Ezt a javaslatot sem bocsátották azonban szavazásra. Az első — szemmelláthatóan elsietett — próbálkozások után néhány évig viszonylagos nyugalom uralkodott a kérdés körül. Amint közeledett azonban a X. ülésszak, úgy élénkült meg újra a felülvizsgálat híveinek tevékenysége. 1953-ban javaslatok hangzottak el arra vonatkozólag, hogy milyen módon készüljön fel a Titkárság az esetleg összehívandó felülvizsgálati konferenciára. A javaslatok egyik tényleges eredménye az ENSZ fő szerveinek gyakorlatát tükröző „Repertórium” összeállítása és folyamatos publikálása volt.9 A főtitkár — eleget téve a 109. cikk 3. pontjában foglaltaknak — a X. ülésszak (1955) napirendjére tűzte annak a kérdésnek a megvitatását, hogy össze kell-e hívni az ENSZ tagjainak általános értekezletét az Alapokmány felülvizsgálata céljából. A vita azonban megmutatta, hogy még nem értek meg a feltételek a komolyabb felülvizsgálatra. Az általános értekezlet összehívását elsősorban a Szovjetunió és az akkor még kisszámú szocialista tagállam ellenezte. Rámutattak, hogy a 109. cikk nem írt elő kötelezettséget, csak lehetőséget nyújt az értekezlet összehívására. A nyugati nagyhatalmak, bár szavakban támogatták az értekezlet megtartását, elsősorban olyan kompromisszumos megoldásra törekedtek, hogy a kérdést tartsák napirenden, ám az értekezlet összehívása nélkül. így fogadták el végül a 992/X. sz. határozatot, amely kimondta, hogy az általános konferenciát akkor kell összehívni, amikor erre a nemzetközi helyzet megfelelő. Létrehoztak továbbá egy bizottságot, amelyben az ENSZ valamennyi tagja képviseltette magát. A határozat a bizottság feladatává tette, hogy a főtitkárral együtt tegyen javaslatot az értekezlet idejére, helyére, szervezetére és eljárási szabályzatára vonatkozólag. A 992/X. sz. határozat érvényét, illetve a bizottság mandátumát később több ízben 5
