Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Kozma Ferenc: Válságjelenségek a tőkés világban és a szocialista stratégia néhány kérdése
Ez viszont növeli a nemzetközi monetáris rendszer bizonytalanságát. Másrészt a viszonylag stabil vásárlóerejű pénzzel rendelkező országnak — amennyiben rá van utalva gyorsabban inflálódó környezetének piacaira —- elemi érdeke a valutaárfolyamok kialakult struktúrájának megbolygatása, különösen akkor, ha importcikkei áremelkedésének üteme meghaladja exportcikkeinek drágulását külföldön. A konvertibilis valuták árfolyamainak nemzetközileg kialakult sokoldalú egyensúlyát tehát a nemzeti valuták inflációjának egyenlőtlen üteme állandóan felborítja. Mindezt a tőkepiac oldaláról erősen bonyolítja a különböző országok egymástól eltérő adó-, hitel- és kamatpolitikája. Az erősen inflálódó valutával rendelkező ország fékezni próbálja a beruházásokat, fokozza a tőkés jövedelmek és a beruházások adóztatását, növeli a kamatlábat és meggyorsítja az állami hozzájárulásokat a magántőke beruházásaihoz. Ez összességében kedvezőtlen körülményeket teremt a beruházási piac növekedése számára, fékezi a foglalkoztatottság növekedését, tehát inflációellenes, ugyanakkor jólétellenes politika. Ilyen országokból a tőke szívesen menekül külföldre, s magával hurcolja a spekulációt, a beruházási túlkeresletet, végeredményben az inflációt. A tőkés monetáris rendszer néhány közismert problémájának felvillantásával csupán azt szerettem volna illusztrálni, hogy a pénzügyi válságjelenségek nem ideiglenes, járulékos zavarok, hanem a tőkés gazdasági értékrend bomlásának jelei, és szoros kölcsönhatásban állnak az említett súlyos anyagcserezavarokkal, tehát pusztán pénzügyi rendszabályokkal nem gyógyíthatók. IV. A tőkés világgazdaság továbbfejlődésének esélyei és a szocialista világgazdaság Az elmondottakból korai lenne levonni azt a következtetést, hogy a közeljövőben üt a világkapitalizmus végórája. A tőkés társadalom virulensebb, mint ahogyan várni lehetne, egyszerűen azért, mert elég rugalmasan tud alkalmazkodni az olyan változásokhoz is, amelyek eredeti jellegétől különböző, „rendszeridegen” elemek beiktatását követelik mechanizmusába. Maga a keynesi modell is sok tekintetben ellentmond a kapitalizmus természetes mechanizmusának: a keynesi modell alapján kibontakozott intenzív állami és regionális beavatkozás, a jövedelmek tetemes részének — amerikai vagy svéd mintájú — átszivattyúzása a költségvetésbe s újraelosztásuk, a több milliárd dolláros segélypolitikák stb. mind olyan „rendszeridegen” elemek, amelyek ma már a rendszer létének, fennmaradásának biztosítékaivá váltak. Az a megállapítás tehát, hogy a tőkés társadalom jelenlegi „anyagcsere- és idegrendszeri zavarai” a tőkés rend természetéből, működéséből fakadnak, azt jelenti, hogy a tőkés társadalom mechanizmusainak, szervezeti felépítésének újabb revíziójára fog kényszerülni annak érdekében, hogy megmentse a lényeget, ti. a tőkés magántulajdont, és ezzel ismét elodázza a bajok gyökeres megoldását a szocialista forradalmi átalakulás útján. 30
