Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 2. szám - TESTVÉRLAPJAINKBÓL
államok közötti cseréjének jelentősége. A nemzetközi szervezetek egyre aktívabb támogatást nyújtanak majd egyes országok gazdasági, tervezési, egészségügyi, közoktatási feladatainak megoldásához szakértők küldésével, tervezetek kidolgozásával és modellek készítésével. Bővülni fog a nemzetközi szervezetek egyelőre kezdeti szakaszban levő tevékenysége a természeti katasztrófák elleni védekezés és a közös beruházások megvalósítása terén (erőművek, gátak, nemzetközi utak és repülőterek építése stb.). Nagyobb részt vállalnak majd mindenekelőtt a technika világára vonatkozó jogi normák kidolgozásában. Remélhetőleg a nemzetközi szervezetek az eddiginél jóval hatékonyabban lesznek képesek az érdekkülönbségekből adódó összeütközések megakadályozására és arra, hogy tagjaiknak segítséget nyújtsanak problémáik megoldásában. Aligha számolhatunk azzal, hogy a legközelebbi évtizedekben lényegesen nőne az olyan nemzetközi szervezetek száma, amelyekre az államok átruházzák nemzetközi döntési illetékességüket gazdasági és szociális kérdésekben, nem is szólva a katonai vagy politikai kérdésekről. K. M. IPW—BERICHTE 1975. 2. sz. D. KLEITKE: Nagy-Britannia viszonya a% USA-hoz a Közös Piac kibővítésc után Angliának a Közös Piachoz történt csatlakozásával Nyugat-Európa arculata jelentősen módosult, új imperialista hatalmi centrum alakult ki, és megváltoztak az imperialista országok közötti kapcsolatok. E kapcsolatokon belül az USA és Anglia viszonya különösen érdekes. A két ország viszonya addig volt a legszorosabb, ameddig Anglia el nem veszítette gyarmati területeit. Ennek ellenére ma is vannak lényeges, többnyire politikai-katonai jellegű kapcsok a két ország között. A katonai együttműködésben például Anglia az USA fő partnere. Két tényező ösztönzi ma a Wilson-kormányt a kapcsolatok fejlesztésére: egyrészt a gazdasági válság s ezzel párhuzamosan a baloldali erők erősödése Angliában, másrészt a Közös Piacon belüli vezető szerepre való törekvés. Mindkét ok arra készteti a munkáspárti kormányt, hogy az USA-val fenntartott politikai, gazdasági és egyéb kapcsolatokból minél nagyobb előnyöket szerezzen. Nagy-Britanniának a Közös Piacba való belépése fellendítette az országnak a nyugat-európai országokkal folytatott kereskedelmét, az USA ebben a viszonylatban jelentősen visszaesett, ami kihatott a két ország közötti más jellegű kapcsolatokra is. Mindezek ellenére Anglia nem hanyagolja el az USA-val fenntartott gazdasági kapcsolatokat és a nemzet- közösségi országokhoz fűződő, számára rendkívül előnyös kapcsolatokat sem. Továbbra is nagy jelentőséget tulajdonít az amerikai piacnak cs a külföldre irányuló amerikai tőkebefektetések egyharmada Angliára jut. A Nyugat-Európa és az USA közötti rivalizálás módosította az Egyesült Államok és Anglia viszonyát. A katonai kapcsolatok terén a lényeg ugyan továbbra is a NATO-n belüli együttműködés, és a korábban kötött szerződések továbbra is érvényesek, de Anglia az USA-tól való függés korlátozására törekszik. A külpolitikában hasonló tendenciák figyelhetők meg: azok a problémák, melyekben az USA és a Közös Piac álláspontja némiképp eltér (Közel-Kelet, infláció, energiaválság), rányomják bélyegüket az Egyesült Államok és Anglia kapcsolatára is. Anglia most már elsősorban a Közös Piac országaival törekszik egyeztetett külpolitikai fellépésre. S* S. IPW—BERICHTE 1975. 3. sz. E. RECHTZI- EGLER: A kapitalizmus általános válságának elmélyülése és a Római Klub A tőkés gazdaság aránytalanságai fokozódnak, egyre fájóbbá válnak a gazdaság olyan, immár krónikus kísérőjelenségei, mint az infláció, az energia- és nyersanyagválság, a munkanélküliség stb. Ezek számos polgári közgazdászt bírálatokra ösztönöznek; egyre gyakrabban teszik kérdésessé a tőkés gazdasági növekedés célját. Ebben a vitában foglalt állást 1972-ben a Római Klub „A növekedés határai” című tanulmányával. E tanulmány fő mondanivalója abban foglalható 135
