Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Kozma Ferenc: Válságjelenségek a tőkés világban és a szocialista stratégia néhány kérdése
hatatlan hatással vannak a különböző vállalatok, ágazatok, társadalmi rétegek magatartására. Ezek reakciójának kiszámíthatatlansága csak fokozza a kapkodást a további döntéseket illetően. A zavar kedvezőtlenül hat vissza az anyagcsere-folyamatokra. d) Azok a magánvállalkozások és nemzetgazdaságok, amelyek szoros kapcsolatban állnak a világgazdasággal, nehézségeiket mindinkább e tágabb környezetben folytatott tevékenységükkel próbálják ellensúlyozni. Minél jobban internacionalizálódott a társadalmi anyagcsere-folyamat, minél mélyebbek a világgazdasági kapcsolatok, annál inkább fokozódik a külgazdasági tevékenység a válság előestéjén, s annál erőteljesebben érezhető a parciális — kapkodó, rövidlátó és olykor kétségbeesett — törekvések összeütközése nemzetközi téren. Az egyes nemzeti vagy regionális központokban támadt „hisztériás rohamok” nemzetközi „tömegpánikká” válnak. Egyes vállalkozói csoportosulások — nem bízván a világgazdaság stabilitásában — gyors, maximális hasznot kívánnak húzni minden üzletből. Óvakodnak a hosszú időre lekötött tőkebefektetésektől, viszont jelentősen megnő a spekulációs céllal kibocsátott tőkék mennyisége. Következésképp megrendül a pénz orientáló szerepébe vetett bizalom nemzetközi méretekben is. Nem tudni, mennyire manipulálták az értékrendszert az óriási nemzeti, nemzetközi vállalkozások, nemzeti gazdaságpolitikák, regionális csoportosulások és nemzetközi szervezetek. A gyorsan és kiszámíthatatlan irányokban deformálódó érték- rendszernek az egyes mikro- és makroökonómiai központokra gyakorolt hatása egyre kevésbé tekinthető át. A bizonytalanság növekedésének legfőbb hordozója és terjesztője annak a kulcsvalutának a megrendülése, amelynek stabilitására a tőkés világ „ideg- rendszere” épült. Mindez „váltólázat” eredményez a tőkepiacokon: a nemzeti valuták inflációs rátái, a kulcsvaluta helyzetének ingadozása, a különböző országok és csoportosulások egyre kapkodóbb árfolyampolitikái eltérítik a pénz nemzetközi keresletének és kínálatának viszonyait az anyagcsere-folyamat tényleges szükségleteitől. A valuták egyre rosszabbul funkcionálnak mint fizetőeszközök: ez visszahat az értékmérő és tezaurálási funkciókra. A hazai és nemzetközi áru- és tőkeforgalmat így olyan pénzek közvetítésével bonyolítják le, amelyek egy összekuszálódott és megrendült értékrendet tükröznek. e) Az infláció és a nemc>etkö%i monetáris rendszer megrendülése tehát a modern tőkés világgazdaság egyazon válságának megjelenési módja. Az inflációt hajlamosak vagyunk misztifikálni, mert nem nagyon értjük. A múltban a pénzhígulás a háborúk vagy nagy természeti csapások utáni abszolút áruhiány velejárója volt. A jelenlegi világméretű infláció nem magyarázható meg ezzel az egyszerű okkal. Valószínű, hogy inkább a keyne- si fejlődési modell lehetetlenné válásának tünetéről van szó. A keynesi típusú beavatkozás a gazdaság folyamataiba az emberi termelési tényező maximális kihasználását állította középpontba, s ennek rendelte alá a többi termelési tényezővel való gazdálkodást. A termelékenység lassú fejlődése mellett sikerre is vezetett. A tudományos-technikai forradalom azonban a termelékenység rohamos növekedésének ténye elé állította a gazdaságpolitikákat, amelyek a pazarlás ösztönzésével és állami szinten való megszervezésével reagáltak a változásra, hogy fenntarthassák a teljes (vagy csaknem 28
