Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)

1975 / 1. szám - Kozma Ferenc: Válságjelenségek a tőkés világban és a szocialista stratégia néhány kérdése

cseréje”, annál több a befektetésekben a bizonytalansági tényező. Minél koncentráltabbak a vállalkozások döntési központjai, annál erősebben determinálják egymás befektetéseinek sorsát. Minél jobban menekül a magánvállalkozás az állam biztonságot nyújtó szárnyai alá, annál inkább áttevődik makroökonómiai szintre a bizonytalanság súlypontja, annál inkább függ egy-egy magánvállalkozás sorsa a nemzetgazdaság és a világpiac mozgásától. Min'd inkább internacionalizálódik a gazdasági élet, annál jobban függ egy-egy vállalkozás sorsa más nemzetgazdaságok egyensúlyi helyzetétől, gazdaságpolitikai döntéseitől és világgazdasági kapcsolataitól. Végül, minél több a bizonytalansági tényező a nemzetközi gazdasági viszonyok alakulásában, minél kiegyensúlyozatlanabb az anyagcsere-folyamat, annál nagyobb — és beláthatatlanabb — a kockázat az egyes vállalkozásokkal kapcsolatos döntésekben.

A nagy, modern tőkés vállalkozás tehát helyzeténél fogva kénytelen egyszerre kímé- ledenül erőszakosnak és óvatos kompromisszumokra hajlónak lenni, egyidejűleg tör a maximális rövid távú profitra és üzleti pozíciójának hosszú távú stabilizálására, kénytelen számításba venni mind a piac ösztönös játékát, mind a különböző országok gazdaság- politikai — sőt, politikai—katonai — lépéseit. Mindez fokozza a gazdasági reakciórendszer túlfeszítettségét, idegességét.

A túlfűtött gazdasági „idegrendszer” addig működik látszólag zavartalanul, amíg a társadalom túlfűtött „anyagcsere-rendszerében” nem mutatkoznak zavarok: a termelő- apparátus munkaerővel, anyagokkal, energiával való ellátása biztosított, a piac, ha manipulált is, felszívja a termelés eredményeit, a tőke terjeszkedhet, az erőközpontok többé- kevésbé egymás melletti pályán versenyeznek, és nem kerülnek közvetlen összeütközésbe egymással. Mihelyt azonban akadozni kezd az anyagcsere-folyamat, fokozódik a magánvállalkozás, illetve a makroökonómiai egység prosperitásának bizonytalansága és a magántulajdonosi rendszer minden apró változásra való szenzibilitása. Ez a követke- zőkban fejeződik ki:

a) A magánvállalkozás elveszti stratégiai látószögét, és előnyben részesíti a haszon- szerzés spekulációs jellegű — rövid távú — lehetőségeit, valamint stabilitásának minden áron és bármely eszközzel való elősegítését.

b) A tőkésállam egyre bonyolultabb szabályozási feladatokat kénytelen megoldani, s erre eszköztára egyre kevésbé alkalmas. A piaci mechanizmusokkal való szabályozás ugyanis csak akkor eredményes, ha a gazdaság alapjait jelentő legnagyobb vállalati egységek koordinált stratégiájára épül, s ha rendelkezik a belső és a külgazdasági egyensúly fenntartásához szükséges anyag-, áru- és kapacitástartalékokkal. Ha a stratégiák összekuszálódnak, a mobilizálható eszközök a kapkodó és spekulációs jellegű vállalkozásokban kötődnek le, az állami gazdaságpolitikában kifejeződő relatív érdekszövetség felborul, s a makroökonómiai folyamatok egyre kevésbé lesznek irányíthatók. Az állami gazdaságpolitika ilyenkor vagy nagyfokú óvatosságra kényszerül, vagy maga is vakmerő intézkedésekre szánja el magát.

c) Ily módon minden országban megrendül a gazdasági tevékenység értékelésének kialakult rendje, az áruk és a pénz viszonya, a kitermelő és feldolgozó munka egymáshoz viszonyított értékelése. A magánvállalkozási és állami döntések szokatlan, kiszámít27