Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)

1975 / 1. szám - Kozma Ferenc: Válságjelenségek a tőkés világban és a szocialista stratégia néhány kérdése

technikát; a hulladékanyagok nagyüzemi újrafeldolgozása költségesebb, mint a primér anyagoké; hosszú ideig anyagi és erkölcsi következmények nélkül onthatták az üzemek és a lakosság a közterületeknek számító földekre, vizekbe és a levegőbe; az ember „betelepülése” a szűz természetbe mindmáig az ökológiai egyensúly-követelmények figyelembevétele nélkül történik. Az egyensúly megbomlása a következő főbb területeken veszélyeztet:

— elszennyeződik az emberi települések környezete, az édesvizek, a tengerek és a légkör, nő a zaj — mindez közvetlen stresszhatást gyakorol az emberekre;

— megbomlik az élővilág egyensúlya: kipusztul a vizek élővilága, kihalnak a vadon élő állatok, értékes növényfajták — ezzel szegényedik a további állat- és növénynemesítés természetes tartalék génállománya;

— megbomlik a víz körforgásának egyensúlya, mivel a kontinensek legfőbb páratermelői, az erdők megritkulnak;

— a szárazföldi és vízi (tengeri, óceáni) zöldnövényzet gyérülésével csökken a Föld oxigénállományának regenerációja;

— a szennyezett levegőréteg alatt túlságosan felmelegszik a földfelszín, ami felboríthatja a meteorológiai egyensúlyt;

— az ésszerűtlen talajművelés felgyorsítja az eróziót.

Amennyiben az utóbbi néhány évtized tendenciáit mechanikusan előrevetítjük, apokaliptikus kép tárul elénk: az említett jelenségek végső soron az emberiség létfeltételeit veszélyeztetik.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a magántulajdonosi társadalmakban az üzleti körök érdekellentétei miatt nehezen születnek meg határozott és szigorú környezetvédelmi rendszabályok, s a legjobb esetben is kompromisszumos jellegűek: az egyezkedés közben veszítenek komplexitásukból és határozottságukból. A rablógazdálkodás okozta sebek begyógyltásához viszont olyan óriási, „üzletileg” soha meg nem térülő tőkebefektetések szükségesek, amelyek meghaladják a községi és állami költségvetések erejét, különösen akkor, ha az utóbhiak jelentős hányadát a f egyverkezés és a tőkés vállalkozások szubvencionálása emészti fel.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a fejlett tőkés világban ható társadalmi erők és mechanizmusok az emberiség és a természet anyagcseréjét lényegében minden ponton meggyorsítják, és a gazdasági kapcsolatoknak az egész világra kiterjedő rendszere világméretűvé teszi az anyagcserezavarokat. A világgazdasági kapcsolatokra rányomja a bélyegét a hatalmi centrumoknak az a törekvése, hogy egymásra hárítsák e zavarok káros következményeit.

III. A tőkés világgazdaság „idegrendszeri zavarai”

Általában elmondható, hogy a kapitalista társadalom a túlfeszített reakciórendszerre épül. Ez természetes: az erőrehaladás hajtóereje a tőkés viszonyok között a bizonytalanság. A tőkés vállalkozó befektetése kockázattal jár. Minél bonyolultabb a társadalom „anyagié