Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Kozma Ferenc: Válságjelenségek a tőkés világban és a szocialista stratégia néhány kérdése
leszorítja a természeti javak árait. Ez pazarlásra ösztönöz, s a technikai fejlődés erre a pazarlásra rendezkedik be; — a hatalmi központok közötti kiválogatódás, majd a porondon maradók közötti kompromisszum megérleli a lehetőségét annak, hogy a természeti javak pazarlására berendezkedett feldolgozó és fogyasztó szektor a kitermelők markába kerüljön. A válsághelyzetnek végül is két formája alakul ki: — az akut forma, melyben egy váratlan tényező (pl. a Szuezi-csatorna használhatatlanná válása, háborús helyzet stb.) vagy a kitermelők „klubja” hoz létre hirtelen energia- és anyaghiányt: gyors áremelkedések következnek be, amelyek felborítják az értékviszonyokat, összezavarják az anyagcsere-hálózat kapcsolatait; — az idült forma, amely kevésbé drámai módon, de következetesen érvényesül, s világossá teszi, hogy a feldolgozó ipar, a fogyasztás színvonala, szerkezete, a kiépített sokszázmilliárdos berendezések műszaki minősége illúzióra épült: a természet ugyanis nem engedi meg, hogy kincseit olyan mennyiségben és összetételben aknázzák ki, mint ahogyan arra az egész gazdasági-műszaki felépítmény berendezkedett. Sem az akut, sem az idült válság nem a természet szűkmarkúságának következménye. Az 1973-as olajválság például akkor tört ki, amikor még több milliárd tonna gazdaságosan kiaknázható szén- és olajpalavagyon állt a tőkés világ rendelkezésére, gazdaságos energiaforrás volt a nukleáris energia és a Föld nagyobbik részén még nem vizsgálták meg, van-e kitermelhető olaj vagy gáz. Azonkívül az energiafelhasználási pánik tetőpontján csaknem minden fejlett tőkésországnak 2—4 havi olajtartaléka volt, az Egyesült Államok pedig hatalmas feltárt, de kiaknázatlan olaj mezőket tartalékolt stratégiai célokra. Végeredményben az energiaválság — csakúgy, mint a polarizációs válság — súlyos anyagcserezavar, amelyet a társadalom tőkés módon történő funkcionálása vált ki. Ezek a tünetek egyébként nemcsak az energiahordozókkal, hanem a rézzel, vassal, alumíniummal stb. kapcsolatban is könnyen felléphetnek. A fejlett tőkés termelőgépezet általános működési zavaráról van szó, amely az önös érdekek hajszolása következtében szükségszerűen fellép egy keynesi típusú, a termelési tényezők pocsékolására épülő modellben. 4. A% ökológiai válság Az emberiség által felhalmozott hulladék addig nem jelent problémát, míg nem okoz maradandó változást a bioszféra egyensúlyában. Minél intenzívebben „használja” a természetet a sűrű népesség, s minél több a természeti regenerációs folyamatban felemészt- hetetlen hulladék, annál szervezettebb, koordináltabb tevékenység szükséges az ökológiai közeg épségének megőrzéséhez. Ez a mai világban már nem egyszerűen kommunális kérdés, hanem a társadalmi újratermelési folyamat része, szervesen illeszkedik a termelés—elosztás—fogyasztás ciklusába. A környezet romlásában közrejátszik, hogy az ..nyagi javak egyre nagyobb tömege kerül szemétre, mielőtt fizikailag elhasználódott volna; a vásárló pénzéért folytatott hajsza mértéktelenül kifejlesztette a csomagolásai
