Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)

1975 / 1. szám - Kozma Ferenc: Válságjelenségek a tőkés világban és a szocialista stratégia néhány kérdése

fog. Az iparosodással a lakosság fogyasztási követelményei is nőnek, a munkaigényes technológiákról a tőkeigényesre való áttérésnek pedig határt szab a társadalmi tőke likviditási foka. A japán gazdaság világpiaci versenyképességét távlatban a bérek emelkedése, a fajlagos, előlegezendő tőke iránti igény növekedése és a nyersanyagárak növekedése egyszerre fenyegeti.

4. A fejlett tőkés világ negyedik, bár területileg kevésbé körülhatárolható erőtényezője a multinacionális vállalatok összessége. Nagy a kísértés, hogy ezeket a vállalatokat az elsőnek említett észak-amerikai góc függelékeiként kezeljük. Köztudomású ugyanis, hogy e vállalatbirodalmak túlnyomó többségének centruma az Egyesült Államokban van, az Európában és másutt működő szervezeti egységeik, érdekeltségeik lényegében az amerikai centrum alárendeltjei. Mégsem lehet ennyire leegyszerűsíteni ezt a kérdést. Egyrészt ugyanis az anyavállalat nem egyszerűen az anyaország tőkés érdekeit képvisei az alvállalatokkal való viszonyában, hanem sokszor, éppen a nemzeti tőkével ellentétes törekvéseiben igyekszik támaszkodni nemzetközi érdekeltségeinek erejére. Másrészt a multinacionális vállalatbirodalmak a világméretű tőkés „anyagcsere” olyan jellegzetes új, integráló erőivé kezdenek válni, amelyeknek hatása az egész világgazdaságra kiterjed. Éppen ezt a hatást, vagyis az egyes kulcságazatoknak országoktól és régióktól független integrációját tévesztenénk szem elől, ha a multinacionális vállalatok működésében csupán az anya- és leányvállalatok viszonyát látnánk.

Ezeknek a sajátságos erőközpontoknak a nemzeti vagy regionális centrumokkal szembeni előnyük mindenekelőtt mozgékonyságukban és specializáltságukban rejlik. Jól tudnak manőverezni a különböző telephelyek, országok gazdasági erőforrásai, pénzügyi és jogszabályai között. Tőkéjüket lényegesen gyorsabban forgatják, döntéseik cent- ralizáltabbak, politikájuk lényegretörőbb, információs rendszerük szélesebb. Erejüket meghatványozza, hogy szellemi és anyagi befektetéseik jóval specializáltabbak, mint a nemzetközi munkamegosztásba bármilyen erősen beépült nemzetgazdaságé, s rendszerint a technikai fejlődés élvonalában levő termelési ágazatokban működnek, a befogadó ország gazdaságának kulcsfontosságú részét tartják a kezükben. Ennélfogva gyorsabban és hatékonyabban tudják integrálni az általuk ellenőrzött területet. Ez az országhatárokon és világrészeken át érvényesülő sajátos integráció akkora erőt képvisel, hogy sikerrel szállhat szembe egyes államok vagy regionális integrációs szervezetek ellenállási kísérleteivel. Ha a multinacionális vállalat érdeke úgy kívánja, számításon kívül hagyja a tőkés érdekek területi alapon megszervezett koordinációs központjainak döntéseit, sőt keresztezi vagy a maga céljainak aláveti, befolyásolja azokat. A területi alapon szervezett világgazdasági erőközpontok tevékenységével párhuzamoson tehát egy más dimenzióban ható erő is érvényesül, amely szintén elkülönült érdekeket képviselve veszélyezteti a nemzeti és regionális centrumok egyensúlyát.

5. Nem tartozik a tőkés világgazdaság aktív erőközpontjai közé, bizonyos szempontból mégis e felsorolásba kívánkozik a ,,harmadik világ”. Itt él a nem szocialista világ lakosságának abszolút többsége, melyre a világ termelésének és fogyasztásának csupán kis hányada jut, ugyanakkor a Föld kitermelhető ásványkincseinek, vizeinek, erdőinek és megművelhető területeinek abszolút többsége azokon a vidékeken található, ahol az emberi munka termelékenysége 7—8%-a a fejlett tőkés világénak.

19