Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 2. szám - Faludi Péter: A szocialista építés és a proletár internacionalizmus három évtizede a népi Koreában
decemberi moszkvai értekezletén világosan kirajzolódott a koreai kérdés megoldásának kétféle megközelítése. Az amerikai javaslat gyakorlatilag elutasította Korea függetlenségének gondolatát és a nemzetközi ellenőrzés megvalósításának ürügyén az egész országot amerikai ellenőrzés alá akarta vonni. Az amerikai tervezet azt javasolta, hogy Koreát tíz évre helyezzék nemzetközi gyámság alá, a törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalmat az ENSZ nevében az Egyesült Államok, Anglia, a csangkajsekista Kína, valamint a Szovjetunió képviselőiből álló közigazgatási szervezet gyakorolja egy végrehajtó tanács keretében. Azaz, a tanácsban három szavazat már eleve garantálta volna az amerikai politika megvalósítását. A gyámság idején önálló koreai kormány létrehozását amerikai részről nem tervezték. A Szovjetunió határozottan elutasította az amerikai javaslatot, mely semmibe vette a koreai nép nemzeti jogait és érdekeit, és javasolta, hogy a szövetséges hatalmak biztosítsák a koreai állam függetlenségének helyreállítását és demokratikus fejlődésének feltételeit. A Szovjetunió erőfeszítéseinek eredményeképp a moszkvai háromhatalmi külügyminiszteri értekezlet kisebb korrekciókkal a szovjet javaslattervezetet fogadta el, mint amely meghatározza ,,a három hatalom politikáját Korea irányában”. A moszkvai megállapodás előirányozta ideiglenes demokratikus összkoreai kormány, valamint egy közös bizottság létrehozását az Észak-Koreában állomásozó szovjet, illetve a Dél-Koreában állomásozó amerikai csapatok parancsnokságának képviselőiből. A közös bizottság feladata lett volna, hogy a koreai demokratikus pártokkal és szervezetekkel való konzultáció útján hozzájáruljon a koreai kormány mielőbbi létrehozásához. A gyámság idejét öt évre korlátozták.13 A szovjet javaslatok alapján elfogadott moszkvai külügyminiszteri határozat megnyitotta az utat a független, demokratikus és egységes koreai állam létrehozásához. Észak- és Dél-Koreában egyaránt mély megelégedéssel fogadták, a koreai dolgozók országszerte tömeggyűléseken fejezték ki egyetértésüket. Az Egyesült Államok azonban, bár kénytelen volt aláírni a moszkvai megállapodásokat, mindent megtett azok szabotálására. Céljai érdekében egy reakciós koreai kormány létrehozására igyekezett felhasználni a szovjet—amerikai közös bizottságot, majd holtpontra juttatta annak tevékenységét. 1947 szeptemberében a szovjet kormány javasolta, hogy a szovjet és az amerikai csapatokat egyidejűleg vonják ki Észak-, illetve Dél-Koreából, s ezzel teremtsenek lehetőséget a koreai népnek, hogy önállóan oldja meg belső problémáit. Az Egyesült Államok elutasította ezt a szovjet javaslatot, amelyet egyébként az egész koreai nép támogatott, s a koreai kérdést az ENSZ Közgyűlése elé terjesztette.14 Washington ekkor már javában buzgólkodott egy szeparatív reakciós rezsim létrehozásán Dél-Koreában, s a demokratikus tömegmozgalom, a forradalmi megmozdulások erőszakos elfojtásával és a szövetséges hatalmak nemzetközi megállapodásainak semmibevevésével 1948 májusában Li Szin Mant ültette a dél-koreai nép nyakára. Az Egyesült Államok a hirhedt „sza13 G. Kim—F. Sabsina: i. m. 287—288. 1. 14 A koreai kérdés, mint a háború utáni rendezés része, nem tartozott az ENSZ illetékességébe, annál kevésbé, mivel a kérdésről érvényes nemzetközi megállapodásokat kötöttek. 15
