Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 2. szám - Faludi Péter: A szocialista építés és a proletár internacionalizmus három évtizede a népi Koreában
mely a demokratikus tömegmozgalom vezető ereje lett. A Kommunista Párt I. kongresszusán (1946) kidolgozott stratégiai és taktikai vonalnak megfelelően az észak-koreai dolgozók a párt vezetésével rövid idő alatt megvalósították a forradalom antifeudális, antiimperialista demokratikus célkitűzéseit a társadalmi élet minden területén. 1946 tavaszán radikális földreformot hajtottak végre, államosították a japán tőkések és a koreai kollaboránsok tulajdonában levő gyárakat, vasutakat, bankokat és bányákat, kimondták a nők egyenjogúságát, megalkották a munkatörvényt, a demokratikus oktatási reformot. A népi demokratikus forradalomban, a társadalom forradalmi átalakítása során megszilárdult a munkásosztály egysége és vezető szerepe, megerősödött a munkás-paraszt szövetség, az észak-koreai dolgozók mind szélesebb tömegei tömörültek a Kommunista Párt köré.9 A párt lett az 1946 nyarán megalakult Egységes Demokratikus Nemzeti Egységfront elismert vezetője ereje. 1946 végén került sor a helyi népi bizottságok küldötteinek megválasztására, majd 1947 februárjában a népi bizottságok kongresz- szusára. A kongresszus megválasztotta az ország legfelsőbb törvényhozó testületét, az Észak-koreai Népi Gyűlést, mely első ülésén Kim ír Szénnél az élen megalakította az Észak-koreai Népi Bizottságot. A Dél-Koreát megszállva tartó amerikai katonai hatóságok és a dél-koreai reakciós körök ismételten visszautasították a két, ideiglenesen elválasztott országrész közötti kapcsolatok felvételére és az ország békés egyesítésére irányuló északi javaslatokat. Ezért — az említett dél-koreai szeparatív választásokat és a szöuli bábrezsim létrehozását követően — az Észak-koreai Népi Bizottság kezdeményezésére 1948 augusztusában országos választásokat tartottak. A választások eredményeképp Phenjanban összeült a Legfelsőbb Népi Gyűlés, amely 1948. szeptember 9-én kikiáltotta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, az első önálló és független, demokratikus koreai államot. A Népi Gyűlés elfogadta az ország első alkotmányát, megalakította a kormányt, melynek miniszterelnöke Kim ír Szén lett. 1946—1948-ban tehát Észak-Koreában rövid idő alatt valósult meg olyan történelmi jelentőségű átalakulás, melyben „a munkásosztály által vezetett antiimperialista, antifeudális, demokratikus forradalom szüntelen átnövése a szocialista forradalomba a forradalom fejlődésének törvényszerű folyamata volt.10 Azaz a KNDK-ban a demokratikus és a szocialista forradalom feladatai összefonódtak, sikeres megvalósításukat lehetővé tették a már említett kedvező feltételek. A forradalmi átalakulásban a népi hatalom nemcsak a Szovjetunió közvetlen segítségét és támogatását élvezte, hanem felhasználta a szovjet állam történelmi tapasztalatait is, mindenekelőtt a marxizmus—leninizmusnak a kommunista párt vezető szerepére vonatkozó tanítását.11 Az észak-koreai társadalomban végbemenő nagyarányú politikai átalakulásokkal párhuzamosan megjelentek és mind szélesebb körben bontakoztak ki az új, szocialista termelési viszonyok az iparban. A gyárak, vasutak, bányák stb. államosításával már 9 Az Észak-koreai Kommunista Párt 1946 augusztusában Észak-koreai Munkapárt néven egyesült a hozzá közelálló Új Néppárttal, 1949-ben pedig a Dél-koreai Munkapárttal, Koreai Munkapárt néven. 10 Kim ír S%en: Beszéd a Legfelsőbb Népi Gyűlés 1972. december 25-i ülésén. Nődén Színműn, 1972. december 26. 11 G. Kim—F. Sabsina: i. m. 289—290. 1.
