Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 2. szám - Faludi Péter: A szocialista építés és a proletár internacionalizmus három évtizede a népi Koreában
jelenlétével kedvező feltételeket teremtett egy valóban demokratikus átalakuláshoz. A Szovjetunió politikájának jellegét, a szovjet hadsereg internacionalista küldetését világosan érzékeltették a koreai néphez intézett felhívások is. A 25. hadsereg parancsnokának 1945. október 10-i felhívása például hangsúlyozta: „A Vörös Hadsereg a [japán] hódítók kiverésének céljából lépett Észak-Korea földjére, s nem áll szándékában a szovjet rendszer bevezetése Észak-Koreában vagy koreai terület megszerzése. Észak-Korea polgárainak magán- és köztulajdona a szovjet katonai hatóságok védelmét élvezi.” A szovjet hadsereg parancsnoksága Észak-Korea területén engedélyezte mindazon japánellenes demokratikus pártok és szervezetek létrehozását és működését, amelyek a japán imperializmus maradványainak felszámolását, a demokrácia és a polgári szabadságjogok megszilárdítását tűzték ki célul.4 A szovjet parancsnokság mindenekelőtt a normális élet helyreállítására törekedett a felszabadított Koreában, biztosította a lakosság ellátását. A gyárakat, üzemeket, vasutakat a szovjet hadsereg védelme alá helyezték azzal, hogy átadják azokat igazi tulajdonosuknak, a koreai népnek. A hadseregben szolgáló szovjet szakemberek jelentős segítséget nyújtottak a japánok által lerombolt gyárak helyreállításához, a termelés megindításához. A szovjet parancsnokság és az általa létrehozott polgári közigazgatás egész tevékenysége arra irányult, hogy segítségére legyen a koreai dolgozóknak hazájuk független, demokratikus újjáteremtésében és fejlesztésében, a gazdasági-kulturális építőmunkában, a lakosság életszínvonalának emelésében.5 6 A Szovjetunió kormánya egyidejűleg komoly anyagi segítséget nyújtott az észak-koreai népgazdaság helyreállításához (szállítási eszközök, üzemanyag, élelmiszer stb.), bár a háború után a szovjet nép is számos gazdasági nehézséggel küzdött.8 A szovjet parancsnokság minden segítséget és támogatást megadott az újonnan alakult demokratikus hatalmi szerveknek — az 1946 februárjában létrejött Ideiglenes Népi Bizottságnak és a helyi népi bizottságoknak. Ezen túlmenően a szovjet hadsereg jelenléte Észak-Koreában eleve kilátástalanná tette a belső és külső reakciós erők azon törekvéseit, hogy — az ország déli részéhez hasonlóan — elfojtsák a demokratikus tömegmozgalmakat, meggátolják a demokratikus átalakulást. „Ha a szovjet hadsereg nem szabadította volna fel Koreát, akkor nem létezhetne a mi Koreai Népi Demokratikus Köztársaságunk sem, nemzeti felszabadító mozgalmunk pedig nem tudott volna ilyen győzelmesen előrehaladni. Ezért a Szovjetunió győzelme a második világháborúban új fejezetet nyitott a koreai nép történelmében” — hangsúlyozta Kim ír Szén.7 1945. október 10-én Phenjanban megalakult az újjászervezett Kommunista Párt8, 4 A szovjet fegyveres erők felszabadító küldetése a második világháborúban. Politizdat, Moszkva 1971. 457. 1. (oroszul). 6 A koreai néppel való barátság nevében. Visszaemlékezések és cikkek. Moszkva 1965. 35. 1. (oroszul). 8 G. Kim—F. Sabsina: i. m. 286. 1. 7 Kim ír Szén: Válogatott művei. 3. köt. Phenjan 1953. 350. 1. (koreaiul). 8 Az első Koreai Kommunista Párt 1925-ben alakult meg illegálisan Szöulban, a japán terror és a párton belüli frakciózás miatt azonban — a Komintern döntésével egyetértésben — 1928-ban feloszlott. A koreai kommunisták kimagasló szerepet játszottak a japán-ellenes partizánharcban. 12
