Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 2. szám - Faludi Péter: A szocialista építés és a proletár internacionalizmus három évtizede a népi Koreában
helyzet kialakulása, a belső erőviszonyok eltolódása alapján a tömegek kezdeményezésére mind Északon, mind Délen megalakultak a néphatalom szervei, a népi bizottságok. Számos demokratikus tömegszervezet jött létre, melyek a népi demokratikus fejlődés mellett szálltak síkra. A demokratikus mozgalom tömeges jellegűvé vált Dél-Koreában is, ahol a népi bizottságok energikusan harcoltak a demokratikus átalakulás megvalósításáért. Az üzemekben bevezették a munkásellenőrzést, a földbérleti díjak csökkentésére törekedtek. A tömegmozgalom jelszava a független demokratikus koreai állam megteremtése volt. A koreai nép alapvető érdekei,a társadalmi fejlődés objektív követelményei lehetővé tették, hogy a súlyos gyarmati-feudális örökség felszámolása, a nép életszínvonalának emelése és politikai-gazdasági függetlenségének biztosítása érdekében égésig Korea a szocializmushoz vezető népi demokratikus fejlődés útjára lépjen, elutasítsa a kapitalista rendszert, melyet a japán gyarmatosítás idején megismert.2 A kedvező történelmi lehetőségek valóra váltása, a demokratikus kibontakozás azonban nem volt zökkenőmentes. Azt a forradalmi fellendülést és tömegmozgalmat, amely a felszabadulás után az egész koreai társadalomban kibontakozott, Dél-Koreában külső, lényegében katonai beavatkozással erőszakosan felszámolták, az országrész fejlődését kapitalista-neokolonialista mederbe terelték. Az amerikai csapatok Dél-Koreában — partraszállásuk után — szétkergették a népi bizottságokat, feloszlatták a demokratikus szervezeteket, sőt, egy ideig változatlanul fenntartották a korábbi japán gyarmati közigazgatási rendszert is, élén a japán főkormányzóval. Az amerikai katonai hatóságok Dél-Koreát nem felszabadított területnek, hanem katonai megszállási övezetnek tekintették. Az amerikai parancsnokság a japán tulajdonban levő gyárakat, vállalatokat saját „hadizsákmányának” tekintette, egyben nyilatkozatban garantálta a földmagántulajdon sérthetetlenségét. A katonai megszállás és a politikai terror ellenére az amerikai hatóságoknak és a velük szövetkező délkoreai reakciónak csaknem három évre volt szükségük, hogy letörjék és felszámolják az antiimperialista forradalmi-demokratikus tömegmozgalmakat, a munkásság nagyarányú politikai sztrájkjait, a földosztást követelő parasztság megmozdulásait. Az amerikai megszállóknak csak 1948-ban sikerült —• a szövetséges hatalmaknak az egységes Koreára vonatkozó megállapodásainak felrúgásával — szeparatív terrorválasztások útján létrehozni „Koreai Köztársaság” néven a szöuli bábállamot.3 Ezzel akarták véglegessé tenni Korea ideiglenes kettészakítottságát, és ennek a helyzetnek a felszámolásáért folytatott harc azóta is a koreai nép nemzeti feladata maradt. Homlokegyenest ellenkező irányú és jellegű fejlődés bontakozott ki Észak-Koreá- ban. Éles ellentétben az amerikai hadsereg dél-koreai politikájával és szerepével, a felszabadító szovjet hadsereg nemcsak a fasiszta japán csapatok lefegyverzését, az elnyomó japán gyarmati közigazgatási rendszer haladéktalan felszámolását biztosította, hanem 2 Vő. G. Kim—F. Sabsina: Ploretár internacionalizmus és forradalmak a keleti országokban. Moszkva 1967. 282—283. 1. (oroszul). 3 Edgar Snow amerikai újságíró cinikus megjegyzése szerint,.Koreai megszállásunk egyik legfontosabb momentuma az, hogy sikerült itt megállítanunk a forradalmat, ha nem is egész Koreában, de legalábbis annak egy részében”. Lásd: A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. Moszkva 1954. 215.1. 11
