Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Az ENSZ Közgyűlés 29. ülésszakának dokumentumaiból - Az agresszió meghatározása
emlékeztetve arra, hogy az ENSZ Alapokmánya 39. cikkének értelmében a Biztonsági Tanácsnak kell eldöntenie, fennáll-e a békét fenyegető veszély, a béke megbontása vagy agressziós cselekedet, és javaslatokat tennie vagy eldöntenie, milyen lépések foganatosítandók a 41. és 42. cikkel összhangban a nemzetközi béke és biztonság fenntartása vagy helyreállítása érdekében, emlékeztetve továbbá az államoknak az Alapokmány értelmében meglevő kötelességére, hogy nemzetközi vitáikat békés úton rendezzék, hogy ne veszélyeztessék a nemzetközi békét, biztonságot és igazságot, szem előtt tartva, hogy e meghatározásban semmit sem szabad úgy értelmezni, mintha az bármely tekintetben módosítaná az Alapokmánynak az ENSZ-szervek működésére és jogkörére vonatkozó rendelkezéseit, számításba véve továbbá, hogy mivel az agresszió az erő jogtalan alkalmazásának legkomolyabb és legveszélyesebb formája, mely a legkülönbözőbb tömegpusztító fegyverek létezésének körülményei között az egész világra kiterjedő konfliktus veszélyével és annak minden katasztrofális következményével fenyeget, ideje meghatározni az agresszió fogalmát, újból megerősítve az államok azon kötelességét, hogy ne használjanak fegyveres erőt abból a célból, hogy megfosszanak más népeket önrendelkezésre, szabadságra és függetlenségre való joguktól, vagy hogy megsértsék más államok területi integritását, újból megerősítve továbbá, hogy egyetlen állam területe sem sérthető meg azzal, hogy egy másik állam, akár ideiglenesen is, katonailag megszállja, vagy egyéb, az Alapokmányba ütköző erőszakos intézkedést alkalmaz vele szemben, s hogy az nem képezheti egy másik állam által történő hódítás tárgyát ilyen intézkedések vagy a velük való fenyegetés eredményeként, megerősítve továbbá az államok közötti, az ENSZ Alapokmányának megfelelő baráti kapcsolatok és együttműködés nemzetközi jogi alapelveiről szóló Nyilatkozat rendelkezéseit, abban a meggyőződésben, hogy az agresszió Közgyűlés által elfogadott meghatározásának elrettentő hatással kellene lennie a potenciális agresszióra, megkönnyítené az agressziós cselekmények felismerését és a megszüntetésüket célzó intézkedések végrehajtását, továbbá megkönnyítené az áldozat jogainak és törvényes érdekeinek védelmét, valamint az áldozatnak való segítségnyújtást, abban a szilárd hitben, hogy bár a kérdést, hogy agressziós cselekményt követtek-e el, minden egyes esetben valamennyi körülmény fényében kell mérlegelni, mindazonáltal kívánatos megfogalmazni útmutatásul szolgáló alapelveket az ilyen döntéshez, elfogadja a következő meghatározást:* 1. cikk Agresszió: fegyveres erő alkalmazása valamely állam részéről egy másik állam szuverenitása, területi épsége vagy politikai függetlensége ellen, vagy az ENSZ Alapokmányával összeegyeztethetetlen bármely más módon, amint azt ez a meghatározás kifejti. Magyarázó megjegyzés: E meghatározásban az „állam” kifejezés a) használata független az elismeréssel kapcsolatos kérdésektől vagy attól, hogy egy állam tagja-e az ENSZ-nek, és b) értelemszerűen tartalmazza az „államok csoportja” fogalmát, ahol ez a megfelelőbb. 2. cikk Fegyveres erőnek az Alapokmány megsértésével elsőként való alkalmazása valamely állam részéről — első megítélésre — agressziós cselekmény bizonyítékának tekintendő, habár a Biztonsági Tanács az Alapokmánnyal összhangban arra a következtetésre juthat, hogy más lényeges körülmények fényében, beleértve a tényt, hogy a szóban forgó cselekmények vagy követkeményeik nem elég súlyosak, nem indokolt olyan döntés, hogy agressziós cselekményt követtek el. 3. cikk A következő cselekmények bármelyike — tekintet nélkül arra, hogy történt-e hadüzenet — agressziónak minősül a második cikk rendelkezéseivel összhangban és azoktól függően: IIO
