Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Simai Mihály: Az USA nemzetközi gazdaságpolitikájának kérdőjelei a hetvenes évek elején
len lehetőségként jelöli meg az USA energiadeficitjének biztosításában a szovjet—amerikai együttműködés fejlesztését Szibéria nyersanyagforrásainak kitermelésében. Javultak a kapcsolatok az Egyesült Államok és a kelet-európai szocialista országok között is. Rendeződtek korábbi gazdasági, vagyonjogi problémák, s bizonyos növekedés tapasztalható a forgalomban is. Az USA bekapcsolódása a „keleti piacokért” folyó versenybe egyéb lépésekkel is párosul. Ezek elsősorban a Közös Piac ellen irányulnak. Nixon elnök nemzet- biztonsági tanácsadója új „atlanti chartát” javasolt, amely rendezné Európa és az USA viszonyát. George Ball, volt amerikai külügyminiszter-helyettes, az ún. Nemzetközi Európa Mozgalom által 1973 márciusában Amszterdamban szervezett konferencián, felszólalásában ezt a gondolatot a következőképpen fogalmazta meg: „Minthogy kereskedelempolitikánkat jelenleg nagyrészt technikai szakemberek irányítják, sokan már nem tartják indokolatlannak, ha valaki arra gondol, hogy az Egyesült Államok talán jelentős hibát követett el, amikor a hatvanas években ösztönözte a közösség felállítását, sőt nem tartják indokolatlannak azt sem, ha valaki azt állítja: az Egyesült Államoknak úgy kellene kialakítania politikáját, hogy inkább gyöngítse, mint erősítse az európai egység megszervezését.”8 Az Egyesült Államok kivitelének 27%-a irányul a kibővített Közös Piac országaiba. A Közös Piac eddigi vámpolitikája különösen az USA mezőgazdasági exportját sújtotta, bár részesedése a Közös Piac behozatalában is csökkent, az 1958-as 12,2%-ról 1971-ben 9%-ra. A Közös Piac bővülése Angliával s más országokkal azt jelenti, hogy a vámok módosulása nyomán az amerikai exportcikkek versenyképessége az angol piacon az angol árukkal szemben valamelyest javul. Ezt a javulást azonban semlegesíti, sőt negatív irányba befolyásolja a hat közös piaci tagállam versenyképességének sokkal jelentősebb javulása az angol árukhoz képest. Amerikai kormánykörökben ennek nyomán több százmillió dollárra becsülik az USA potenciális veszteségét. Jelentős mértékben sújtja az USA mezőgazdasági kivitelét a mezőgazdasági közös piac kiterjesztése. Az Egyesült Államok igyekszik átfogó, multilaterális megállapodások keretében engedményekre kényszeríteni partnereit. Gazdasági téren a nemzetközi kereskedelmi s vámtárgyalás-sorozat, az ún. „Nixon forduló”, s a nemzetközi pénzügyi rendszer reformjának vitái kulcsfontosságúak az USA külgazdaság-politikájának szemszögéből, annak ellenére, hogy 1973 végére európai versenytársai nehéz helyzetbe kerültek, s az Egyesült Államok pozíciói ennek nyomán relatíve javultak a versenyben. 4. Az amerikai tőkekivitel Az ártényező, az export és az import szembeállítása a kereskedelmi mérlegben s az Egyesült Államok részesedése a világkivitelben kevésbé lennének mértékadók abban az esetben, ha az Egyesült Államok valóban 8 The Times (London), 1973. március 29. 71
