Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Simai Mihály: Az USA nemzetközi gazdaságpolitikájának kérdőjelei a hetvenes évek elején
mok kereskedelmi mérlegének deficitjével a nem kutatásigényes ágazatokban. Az export és import szembeállítását húsz amerikai iparágra vonatkozóan is elvégeztük. Az eredmények azt bizonyítják, hogy az amerikai ipar kétharmadának versenyképessége gyengült, míg egyharmada igen erős. Ezek a problémák nagymértékben hatnak az Egyesült Államok kereskedelempolitikájára a hetvenes években. Mivel az Egyesült Államok gyáriparának több mint fele növekvő mértékben sebezhető az importverseny következtében, érthető bizonyos amerikai üzleti körök törekvése a szelektív importkorlátozás, illetve a szelektív exportösztönzés politikájának bevezetésére. A kompetitiv import növekedése — amelyik az összimportnak mintegy 50%-a — erősíti az Egyesült Államokban a protekcionizmus amúgy is jelentős táborát, s fokozza az ellentéteket közte és partnerei között. Az eddigiek arra is utalnak, hogy az Egyesült Államok nemzetközi gazdasági pozícióinak alakulása szemszögéből alapvető kérdés, képes-e meggátolni a lassulást, ami műszaki fejlődésében végbement. Ahhoz, hogy megtarthassa vezető szerepét a technikában, növelnie kell az exportálható új technika mennyiségét. A National Science Foundation prognózisa szerint 1972 és 1975 között a kutatási és fejlesztési kiadások 25%-kal nőnek az USA iparában. Ezek az általános problémák, a verseny éleződése az Egyesült Államok legfőbb piacain, a Közös Piac bővülésének következményei, Japán gyors előretörése a világgazdaságban s a Japánból származó import gyors növekedése az amerikai piacon igen fontossá teszi az USA számára új értékesítési lehetőségek feltárását. Kétségtelen, hogy a politikai és gazdasági tényezők szoros kölcsönhatásban vannak az Egyesült Államoknak Kína és az európai szocialista országok irányában tanúsított új politikájával is. Kína esetében az Egyesült Államok külkereskedelmének fejlesztési lehetőségei korlátozottabbak. Nixon pekingi látogatása óta — amerikai magánvállalatokban és kormányszervekben — több területen folyik a Kínai Népköztársasággal való kapcsolatok fejlesztésével összefüggő elképzelések formába öntése, javaslatok, programtervezetek kidolgozása. Különösen nagy érdeklődést mutatnak a Kínai Népköztársaság piaca iránt az amerikai polgárirepülőgép-gyárak, a vegyipar és a mezőgazdaságigép-gyártással foglalkozó iparágak. Ezek közül több nagy vegyipari társaság haladt leginkább előre (műtrágya, növényvédő és gyomirtó szerek, víztisztító és szűrőberendezések, műanyagok tekintetében). Az USA több népművészeti cikket s fűszerfélét vásárol a Kínai Nép- köztársaságból. Nem valószínű azonban, hogy 1980-ig a két ország kereskedelmi forgalmában „frontáttörésre” kerülne sor. Csaknem egymilliárd dolláros évi forgalomról tesznek említést az optimistább prognózisok a hetvenes évek második felére nézve. Az Egyesült Államok érdekeltsége a kínai piacon kétségkívül számottevő. Kína máris használ — pl. a pekingi földalatti építésénél — amerikai útépítő gépeket. Az amerikai üzletemberek nagy lehetőségeket látnak a 69
