Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)

1974 / 1. szám - Simai Mihály: Az USA nemzetközi gazdaságpolitikájának kérdőjelei a hetvenes évek elején

európai tőkésországokkal és a Japánnal folytatott gazdasági tárgyalások során.

Tény például, hogy az amerikai árak és költségek a hatvanas évek második felében igen gyorsan emelkedtek a vietnami háborúval párosuló infláció következtében. Az amerikai külkereskedelem helyzetét a már túlértékelt dollár következtében ez a helyzet tovább rontotta. Kérdés azonban, hogy milyen mértékben sújtotta ez az Egyesült Államok kivitelét.

R. E. Lippsey és I. B. Kravis az Egyesült Államok Nemzeti Gazdaság- kutató Irodájának megbízásából összehasonlították az árváltozásokat az USA-ban és külföldön 1962 és 1970 között. A kapott eredmények szerint a nemzetközi kereskedelemben levő cikkek árai a következő mértékben emelkedtek a nyolc év alatt:

Egyesült Államok ................ 16%

A

nglia .................................. 26%

N

SZK ..................................... 9%

J

apán ........................................ 7%

A hatvanas években az infláció és a termelési költségek növekedése az Egyesült Államokban hozzájárult a versenyképesség romlásához. Figyelemre méltó azonban, hogy az Egyesült Államok versenyképessége a hatvanas évek második felében kialakult mélypont után három fontos mutató — az egy munkaórára számított bérköltségek, az egy órára számított termelés és a termékegységre számított bérköltségek — tekintetében ismét javult.

1966 és 1969 között a gyáriparban a termékegységre jutó bérköltségek dollárban kifejezve gyorsabban emelkedtek az Egyesült Államokban, mint bármelyik versenytársánál. Egyedül Kanada haladta túl e tekintetben az Egyesült Államokat.

1969 után a helyzet jelentős mértékben módosult. 1970 és 1971 között a termékegységre számított bérköltségek dollárban számítva Franciaországban 5,6%-kal, a Német Szövetségi Köztársaságban 13,6%-kal, Olaszországban 11,1%-kal, Japánban 11,3%-kal, Angliában 10,2%-kal nőttek, míg az USA-ban csak 2,7%-kal emelkedtek.5

Mindezek alapján az Egyesült Államok relatív helyzete mindhárom mutató tükrében javult.

Az órabérek tekintetében a többi tőkésország korábbi előnye csökkent, s különösen Japáné lett kisebb, bár még így is számottevő maradt.

Igaz, hogy az egy munkaórára számított termelési érték tekintetében is közelebb kerültek fő versenytársai az USA-hoz. Azonban a változás e téren a legtöbb esetben nem volt olyan nagyméretű, mint az órabéreknél.

Japán és Franciaország még mindig számottevő előnnyel rendelkezik az USA-hoz képest e mutató tükrében. Franciaország versenyképességét bizonyította az a tény, hogy 1971-ben exporttöbblete az 1970-es 0,3 milliárd dolláros szintről 1971-re 1,1 milliárd dollárra nőtt, s Japán is hatalmas exporttöbbletre tett szert az USA-val folytatott bilaterális kereskedelmé5 First National City Bank, International Economic Letter. 1972. augusztus.

66