Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Simai Mihály: Az USA nemzetközi gazdaságpolitikájának kérdőjelei a hetvenes évek elején
mok gazdaságában végbemenő hosszú távú szerkezeti változások következményének tulajdonítja, és voltaképpen nem csinál belőle problémát, sőt üdvözli azt. Ennek az iskolának az a véleménye, hogy az Egyesült Államok fejlődésének új szakaszába lépett, érett hitelező nemzetté vált, amelynek külföldi befektetései gyorsan nőnek. E külföldi befektetések jövedelmei hamarosan ellensúlyozni fogják a kereskedelmi mérleg deficitjét, amely egyébként kívánatos, mert lehetővé teszi más országok számára, hogy tör- lesszenek az Egyesült Államoknak a befektetett tőkéért. Azok a közgazdászok, akik ezt a véleményt hangoztatják, a következőket mondják: Az Egyesült Államok fejlődésének korai szakaszában, amikor Amerika hasonló volt a mai gazdaságilag elmaradott területekhez, tulajdonképpen „ifjú adós volt”, kereskedelmi mérlegének hiányát hatalmas hosszú lejáratú tőkeimporttal fedezte. A tizenkilencedik század folyamán az Egyesült Államok az érett adós állapotába jutott, amikor exporttöbbletével lehetővé tette a külföldi beruházóknak, hogy hazautalják a kamatokat és az osztalékokat. A huszadik század első évtizedeiben új fázis kezdődött, a „kezdő hitelező fázisa”, amikor az Egyesült Államoknak külkereskedelmi mérlegében többlete volt, ezt a többletet azonban főleg külföldi befektetésekre és kölcsönnyújtásra használta fel. Véleményük szerint amilyen mértékben ezek a befektetések felhalmozódnak külföldön, az Egyesült Államok kereskedelmi mérlegének szükségképpen negatívvá kell válnia, hogy előmozdítsa, illetve támogassa a beruházásokból származó jövedelmek nagy beáramlását külföldről. Ily módon az Egyesült Államok átalakul érett hitelezővé. Az érett hitelező kategóriával kapcsolatos vélemény szerint a külkereskedelmi mérleg hiánya a jövőben nemcsak kívánatos, hanem elkerülhetetlen is. Mi a valóságos helyzet? Az Egyesült Államok súlyának hanyatlásában nem egy, hanem több tényező játszik szerepet. Ezek egy része „szubjektív”, tehát az USA gazdaságpolitikájával függ össze, a legfőbb tényezők azonban objektív gazdasági folyamatok következményei. Az amerikai üzleti élet sok vezetője azt vallja, hogy az USA kormánya a kivitel kérdését, illetve a partnerországok gyakran protekcionista álláspontját, általános külpolitikai-stratégiai érdekeinek alárendelve kezelte. Nem törődött komolyan a fizetési mérleg problémáival sem. Nem lépett fel mindig következetesen az USA exportőrjeinek védelmében. Csak az utóbbi években a fizetési mérleg súlyos problémáinak hatására került előtérbe az export különféle akadályainak kérdése az USA kormányának nemzetközi gazdaságpolitikájában. A külkereskedelmi korlátozások a főbb piacokon az exportőr ország számára bizonyos értelemben objektív feltételeket jelentenek, olyanok, amelyek rajta kívül álló tényezőket testesítenek meg. Ezek a komparatív helyzetet adminisztratív eszközökkel javító (vagy rontó) tényezők. Az Egyesült Államok vezető körei a hetvenes évek elején „agresszívabb” és aktívabb kereskedelempolitika mellett szállnak síkra. Azt vallják, hogy az Egyesült Államoknak határozottabban kell érvényre juttatnia érdekeit a nyugat65
