Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Szita János: A kelet-nyugati kapcsolatok és az integrációs folyamatok gazdasági és politikai összefüggései Európában
a) A kelet—nyugati gazdasági együttműködés további fejlődése sok tényezőtől függ. Ezek között első helyen kell említeni azt, hogy milyen mértékben áll fenn az európai országok részéről az együttműködés fejlesztésére irányuló politikai akarat. Hangsúlyozni kell, hogy ez az akarat az egyes országok kormányainak állásfoglalásában, és nem az integrációs csoportosulások állásfoglalásában nyilvánul meg; azokban legfeljebb csak tükröződik, ha az integrációban részt vevő országok álláspontja egységes. A politikai elhatározás mellett sóik múlik azon, hogy az európai országok milyen elveket követnek a gazdasági együttműködésben, és milyen gyakorlati lépéseket tesznek az említett elvek megvalósítása érdekében. Ez sok területen érintheti az együttműködés alakulását, mint például: — mennyire készek a tudományos-műszaki együttműködés fejlesztésében részt venni, és tesznek-e gyakorlati lépéseket annak elősegítésére; — helyeslik-e az ipari kooperáció fejlesztését, és készek-e aktívan támogatni; — biztosítják-e a gazdasági kapcsolatokban fennálló akadályok elhárítását, így például a nyugati országok megszüntetik-e a még fennmaradt diszkriminatív intézkedéseket stb. b) A gazdasági kapcsolatok fejlődésének alapjául továbbra is a kétoldalú kapcsolatok szolgálnak; ezeket az integrációs folyamatok, illetve az integrációk közötti kapcsolatok semmiképpen sem pótolják. Rendkívül veszélyes volna például a kétoldalú kapcsolatok felcserélése az integrációs csoportok közötti kapcsolatokra. Megjegyzendő, hogy az európai Közös Piac jelentős erőfeszítéseket tesz arra, hogy korlátozza a tagállamok önálló cselekvési és tárgyalási jogát. Ezt a törekvést mutatja az is, hogy a szocialista országokkal a kereskedelmi megállapodásokat a jövőben a Közös Piac kívánja tárgyalni. A kétoldalú kapcsolatok felcserélése az integrációs csoportok közötti kapcsolatokkal azzal a veszéllyel járna, hogy lényegében gazdasági blokkok közötti kapcsolatok alakulnának ki, és ez óhatatlanul politikai tartalmat kapna, amely nem segítené elő a gazdasági kapcsolatok egészséges fejlődését. Ez érthető módon ellenkezne azon országok érdekeivel is, amelyek nem vesznek részt az integrációs csoportosulásokban. Emellett egy ilyen fejlődés azzal a veszéllyel is járna, hogy kiesnének a tárgyalások látóköréből azok a problémák, amelyek két-két ország között ma előtérben állnak, azon specifikus érdekek alapján, amelyek az adott országok kapcsolatát jellemzik. A közelebbi vizsgálat azt mutatja, hogy igen sok ilyen specifikus kérdés létezik, és biztos, hogy ezek háttérbe szorulása rendkívül káros volna az összes érdekelt országra nézve. Végül azt is figyelembe kell venni, hogy — mint már említettük — a KGST felöleli az összes európai szocialista országokat, viszont az Európai Gazdasági Közösségben nem vesz részt valamennyi európai tőkésország. Már csak ezért sem pótolhatnák a KGST és a Közös Piac közvetlen tárgyalásai az európai szocialista és tőkésországok bilaterális kapcsolatait. ej A probléma reális megítélésénél figyelembe kell venni az integrációs csoportosulások szerepét és annak korlátáit. — Az integrációs csoportosulások nem helyettesítik az országokat, és 52
