Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)

1974 / 1. szám - Szita János: A kelet-nyugati kapcsolatok és az integrációs folyamatok gazdasági és politikai összefüggései Európában

ezért nem helyettesíthetik az országok közötti kapcsolatokat sem. Ésszerű lenne ezért e csoportosulások közötti esetleges kapcsolatokat úgy felfogni, mint amelyek többletlehetőségek feltárására hivatottak, olyanokra, amelyeket a kétoldalú tárgyalások egymagákban nem biztosítanak.

— Messzemenően figyelembe kell venni az integrációs csoportosulások kompetenciáját. Itt különösen arra kell tekintettel lenni, hogy az Európai Gazdasági Közösség elsősorban a tagországok külkereskedelmi politikájának összehangolásával foglalkozik, és ezért kompetenciája is elsősorban külkereskedelem-politikai kérdésekre terjed ki. Így például sem a termelési együttműködés, sem az infrastruktúra terén való kooperáció, sem a tudományos-műszaki együttműködés nem olyan területek, amelyben az európai Közös Piac illetékes, és ezért e kérdésekben — és hozzátehetem, még igen sok más kérdésben — az európai szocialista és tőkésországok együttműködésének az integrációs csoportosulások közötti kapcsolat már csak ezért sem lehet fő csatornája.

— Az integrációs csoportosulások szerepét és helyét a kelet—nyugati együttműködésben azért is reálisan kell meghatározni, hogy kiderüljön, melyek lehetnek azok a kérdések, amelyekben az országok továbbra is önállóan lépnek fel, és bilaterálisán tárgyalnak; melyek azok a kérdések (ezt természetesen minden integrációs csoportosulás maga dönti el), ahol az integráció körén belül egyeztetik a képviselendő álláspontot; és végül melyek lehetnek azok a kérdések, amelyekben az integráció szervezetei önállóan lépnek fel. Nem kétséges, hogy az utóbbiak köre kezdetben csak rendkívül szűk lehet.

d) Annál is inkább alá kell húzni az integrációs csoportosulások korlátozott szerepét a kelet—nyugati együttműködésben, mert az európai biztonsági rendszer felmerülésével felvetődik egy átfogó összeurópai gazdasági együttműködési rendszer kibontakozásának a lehetősége is. Ez a rendszer értelmét vesztené, ha valaki úgy képzelné el, hogy egyszerűen az Európában kibontakozott két integrációs csoportosulás kapcsolatából áll. Ellenkezőleg, az európai együttműködés rendszerének kialakításához szükséges, hogy közelebbről meghatározzák azokat a kérdéseket, amelyeket összeurópai alapon kell megközelíteni. E kérdés feldolgozása külön tanulmány tárgya lehet. De már első pillantásra is látszik, hogy igen sok olyan terület van, ahol ez ésszerű és lehetséges, például:

— a kelet—nyugati kereskedelem általános elveinek rögzítése;

— a termelési kooperáció elveinek rögzítése;

— egységes európai energiarendszer kiépítése;

— a közlekedés átfogó fejlesztése;

— Európa közlekedési rendszereinek és az egyes közlekedési ágaknak az integrálása;

— a hírközlés rendszerének összeurópai alapon való fejlesztése;

— a környezetvédelem összeurópai problémái;

— az európai együttműködés pénzügyi feltételei stb.

E kérdések összeurópai alapon való megközelítése természetesen nem mehet végbe az integrációs csoportosulások útján. Bármely integrációs csoportosulás szükségesnek tarthatja, hogy e kérdésben egyeztesse az orszá53