Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Szita János: A kelet-nyugati kapcsolatok és az integrációs folyamatok gazdasági és politikai összefüggései Európában
A realitások felismerésében mutatkozó késésre jellemző például az, hogy az ötvenes években milyen sokáig érvényesült a szocialista országok elszigetelésére irányuló politika, s hogy ezt követően milyen erővel igyekeztek érvényre juttatni gazdasági és politikai téren egyaránt a fellazítás politikáját, s hogy a szocialista országok politikai, katonai és gazdasági erejének milyen megszilárdulása kellett ahhoz, hogy egyre inkább előtérbe kerüljön egy sor tőkésország vezetésében az együttműködés bővítésére irányuló hajlandóság. A tőkésországok közötti érdekellentétet viszont az embargó-politika alkalmazása példázza, amelynek során jó néhány tőkés vállalkozó hosszú éveken át az embargó kijátszásában volt érdekelt, s ez komoly feszültségre is vezetett az Egyesült Államok és más tőkésországok kormányai és üzleti körei között. A piacokért való küzdelmet kiélezik azok a gazdasági ellentétek is, amelyek egyre erősödnek Nyugat-Európa, az Egyesült Államok és Japán között. Az Egyesült Államok és Japán megjelenése az európai szocialista országok piacán fokozta az érdeklődést Nyugat-Európa részéről is, amely érzi, hogy elvesztette korábbi, többé-kevésbé monopolisztikus helyzetét. A technikai fejlődés általános tendenciája a nyugati országokat is egyre inkább szorítja a növekvő nemzetközi kooperációra és ezen belül a szocialista országokkal való szélesedő együttműködésre is. E tendencia azért is erősödik, mert a technikai együttműködésnek egyre kevésbé jellemzője az egyik országban kidolgozott technológia egyszerű eladása a másiknak, és egyre inkább előtérbe kerül az erők egyesítése a technika fejlesztésére. Ennek jelei ma már a gazdasági élet minden ágában megfigyelhetők, az ipar legkülönbözőbb ágazataitól a mezőgazdaságig és a környezetvédelemig. Ez Nyugaton is elsősorban a kisebb országok vonatkozásában áll fenn, de érezhető a legnagyobbaknál, beleértve az Egyesült Államokat is. Nyugat-Európa egyes országaiban és különösen azok egyes körzeteiben erős érdeklődés mutatkozik a szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatok bővítése iránt. A fejlett iparral rendelkező országokban, illetve körzetekben egyre kevésbé állnak rendelkezésre a termelés bővítéséhez szükséges termelőerők. Ez többek között megnyilvánul a munkaerőhiányban, melynek pótlására nem tökéletes orvosság a Nyugat-Európában kialakult vendégmunkás-rendszer. A vendégmunkásokkal kapcsolatban felmerülő szociális problémák és a technikai kultúra hiánya növekvő mértékben tesz érdekeltté egy sor nyugat-európai vállalatot abban, hogy termelésének bővítését a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kiterjesztésén keresztül keresse, főként olyan kooperációs megállapodások útján, amelyeknek keretében a termelés egy részét nem hazai területen, hanem a nemzetközi együttműködés útján fejlesztik. S e törekvés során erős az érdekeltség a szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatok bővítését illetően. A fejlett tőkésországoknak — és ez nemcsak Nyugat-Európára, hanem az Egyesült Államokra és Japánra is vonatkozik — érdekük az új nyersanyag- és energiaforrások feltárása és kiaknázása. Ez is magyarázza a növekvő érdeklődést a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok, mindenekelőtt a hatalmas nyersanyagtartalékokkal rendelkező Szovjetunió iránt. 47
