Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Szita János: A kelet-nyugati kapcsolatok és az integrációs folyamatok gazdasági és politikai összefüggései Európában
heterogén és ágazatonként nemcsak méreteiben, de előjelben is igen változatos képet mutat. A szocialista országok a termelés és a kutatás igen sok területén rendelkeznek olyan eredményekkel, amelyeket a nyugat-európai gazdaság is előnyösen felhasználhat. Az elmúlt évtizedek során az európai szocialista országokban jelentősen kibővült kutatási bázis alapján az eddigieknél szélesebb körű együttműködés lehetséges a nyugati országokkal is, s ez a szakosítás és a kooperáció révén az erők egyesítését jelenti a kutatás terén. Mindez azonban nem változtat azon, hogy a szocialista országok nagymértékben érdekeltek a nyugati technika átvételében. A szocialista országok gazdasági fejlődésével megszűnőben vannak a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatokat korábban fékező tényezők. Ilyenek például a szocialista országok devizális lehetőségei. Abban az ütemben, ahogyan gazdaságuk fejlődött, modernizálódott, bővültek az exportlehetőségek nemcsak mennyiségi szempontból, hanem a minőségi és technikai színvonalat, valamint a választékot illetően is. A szocialista országok egyre rugalmasabbak, mindjobban alkalmazkodnak a piaci igényekhez, bár e tekintetben még sok a kívánnivaló. Meg kell jegyezni, hogy ha az utóbbi években a nyugat-európai országok részéről a szocialista országokkal szemben alkalmazott diszkrimináció köre és mértéke csökkent is, még távolról sem szűnt meg, és változatlanul korlátozza a szocialista országok vásárlóképességének növekedését. Összegezve, a szocialista országok egyértelműen igen érdekeltek a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok bővítésében; külpolitikájuk és gazdasági érdekeik egyaránt emellett szólnak. ej Növekszik az érdeklődés a fejlett tőkésországok részéről is a kelet— nyugati kapcsolatok bővítése iránt. A tőkés világban a verseny napról napra éleződik, és ezért a tőkés rendszer, a nagy tőkés monopóliumok, de a közepes és kis vállalatok is rendkívül erősen érdekeltek új piacok szerzésében. Egyre általánosabb az a felismerés, hogy a szocialista országok piaca nagy és rendkívül dinamikusan növekvő piac. A legtöbb tőkésországban ezért megszűnőben van az a felfogás, hogy nem érdemes túlzottan sok erőt fordítani a szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatok fejlesztésére, mert e kapcsolatok számukra amúgy is kis jelentőségűek. Az új piacok feltárására irányuló törekvés vezeti őket arra, hogy ne egyszerűen az eddigi fejlődésből induljanak ki, hanem tárgyilagosakban vegyék figyelembe a fejlődés elé saját maguk által korábban állított korlátokat, illetve megszüntetésükkel azokat a lehetőségeket, amelyeket a szocialista országok piaca előttük a jövőben feltár. A kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok fejlesztése összefügg a feszültség csökkenése irányában ható és az utóbbi néhány évben erőteljesen meggyorsult politikai változásokkal is. Ám a realitások felismerése, az ebből adódó politikai és gazdasági következtetések óriási késéssel követik a gazdasági és politikai erőviszonyokban a szocializmus erőinek javára bekövetkezett változásokat. Ebből a szempontból a tőkésországok magatartása távolról sem egységes. A realitások felismerésében nagy különbségek mutatkoznak időben is, eltérések és érdekellentétek is jelentkeznek az egyes tőkésországok és csoportok között. 46
