Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Szita János: A kelet-nyugati kapcsolatok és az integrációs folyamatok gazdasági és politikai összefüggései Európában
nézetek, amelyek szerint a tőkésországokkal bonyolított kereskedelem szükséges rossz, és csak arra irányul, hogy a tőkésországokból olyan nélkülözhetetlen termékek kerüljenek behozatalra, amelyek máshonnan nem szerezhetők be, a kivitel célja pedig a szükséges behozatal biztosítása. Ennek egyik magyarázata az exportalapok korlátozott volta, a devizahiány, de összefüggött a szocialista országok gazdasági fejlődésének autarkiás felfogásával is, amely az ötvenes évek elején minden szocialista országban tapasztalható volt. Ez azonban már a múlté, és előtérbe kerültek a nemzetközi kereskedelemben rejlő előnyök kihasználására irányuló nézetek. A kis és közepes nagyságú szocialista országok gazdasága egyre nyitottabbá válik —- így van ez Magyarország esetében is —, gazdasági életükben a külkereskedelem növekvő szerepet játszik, s gazdasági fejlődésükben a nemzetközi csere számottevő tényező. De nemzetközi gazdasági kapcsolatainak fejlesztésében és többek között a tőkésországokkal való kapcsolatok erőteljes bővítésében egyre jobban érdekelt a hatalmas gazdasági potenciállal, óriás belső piaccal rendelkező Szovjetunió is. Erről tanúskodnak a Szov- uniónak a tőkésországokkal az utóbbi években folytatott tárgyalásai. A szocialista országok érdekeltségét a fejlett tőkésországokkal fennálló gazdasági kapcsolatok bővítésében alátámasztja gazdaságuk dinamikus fejlődése. Ez önmagában véve is olyan tényező, amely napról napra új követehnényeket támaszt a nemzetközi gazdasági kapcsolatok vonatkozásában, nap mint nap új impulzusokat ad ahhoz, hogy a gazdasági fejlődés optimális megoldásait az egyre szélesedő nemzetközi munkamegosztással is alátámasszák. Az európai szocialista országok — természetesen nem egyenlő mértékben — általában érdekeltek a nyugati országokból származó technika megvásárlásában. Ezt követeli már említett dinamikus gazdasági fejlődésük. Emellett szól a technikai forradalom, annak felismerése, hogy még a legnagyobb országok is érdekeltek a szélesebb körű műszaki együttműködésben, a kisebb országok pedig egyszerűen képtelenek saját erőforrásaikból biztosítani a legmodernebb színvonalat a technika minden ágában. Ehhez hozzá kell fűzni, hogy — a színvonalbeli különbségek rohamos csökkenése ellenére — Kelet- és Nyugat-Európa között műszaki fejlettségben, kivált egyes területeken, évtizedes különbségek állnak fenn Nyugat-Európa javára, sőt egyes vonatkozásokban, pl. az infrastruktúrában (közlekedési hálózat, lakásviszonyok, szállodák stb.) évszázados különbségekről is beszélhetünk. Ezeket a mélyen kontinensünk történelmének sajátosságaiban rejlő okokat e cikk keretében még csak vázolni sem lehet. Mindebből azonban téves volna az a következtetés, hogy Nyugat-Európa minden területen fejlettebb technikával rendelkezik, mint Kelet-Európa. A Szovjetunió kiemelkedő technikai eredményei — például az űrkutatásban, a haditechnikában, a gépgyártás egyes területein — világosan jelzik, hogy ezek mögött olyan óriás tudományos és műszaki bázis áll, amely a nyugat-európai országok egyikében sincs. A nyugati országokban egyre több területen nő meg az érdeklődés a Szovjetunió tudományos és technikai eredményei iránt. A többi szocialista országban is bekövetkezett nagyarányú fejlődés eredményeképpen a technikai színvonalban fennálló különbség rendkívül 45
