Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Szita János: A kelet-nyugati kapcsolatok és az integrációs folyamatok gazdasági és politikai összefüggései Európában
Fejlődőben vannak a gazdasági kapcsolatok Kanadával, Üj-Zélanddal, Ausztráliával is, bár ezek részesedése nem döntő az egész problémakör megítélése szempontjából. A kelet—nyugati kapcsolatok körében komoly figyelmet érdemelnek azok, amelyek az ázsiai szocialista országok és a fejlett tőkésországok között jönnek létre. E cikk keretében azonban — minthogy a kelet—nyugati kapcsolatokat elsősorban az integrációs folyamatokkal való összefüggésük szempontjából vizsgáljuk — nincs mód az Európán kívüli szocialista országok és a tőkésországok gazdasági kapcsolatainak, azok politikai és gazdasági összefüggéseinek elemzésére. Sok jel mutat arra, hogy a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatokban új szakasz kezdődik, és azért azok jövőjét nem lehet a korábbi fejlődés egyszerű extrapolálása útján meghatározni. A nemzetközi feszültség általános enyhülése, a vietnami háború befejezése, a német kérdés rendezése, az európai biztonság rendszerének napirendre kerülése, az európai biztonsági konferencia összehívása új politikai légkört teremt Európában és ezzel új feltételeket egy összeurópai gazdasági együttműködési rendszer kibontakozásához. A szovjet—amerikai megállapodások nemcsali a két nagyhatalom viszonyában teremtenek új helyzetet, hanem az európai szocialista országok és az észak-amerikai kontinens gazdasági kapcsolataiban is. Célszerű ezért közelebbről megvizsgálni azokat a tényezőket, amelyek a szocialista országok és a fejlett tőkésországok részéről a kelet—nyugati együttműködés bővítése irányában hatnak, és amelyek közrejátszanak abban, hogy az elkövetkező évek fejlődése nemcsak az eddig lezajlott folyamatok egyszerű folytatása lesz, hanem valóban új szakasz kezdetét jelentheti, és szélesebb körű gazdasági együttműködés perspektíváját tárhatja fel az európai szocialista és fejlett tőkésországok között. b) Az európai szocialista országok egyértelműen érdekeltek a kelet— nyugati gazdasági kapcsolatok bővítésében. Az európai szocialista országokban nem új törekvés a tőkésországokkal való gazdasági kapcsolatok fenntartása és bővítése. A Szovjetunióban ezt a törekvést — politikai és gazdasági megfontolások alapján egyaránt — Lenin kezdeményezte, s fennáll a szovjethatalom megalakulása óta. A szocialista országok külpolitikájának szerves része a békés egymás mellett élésre való törekvés a tőkésországökkal, és ennek elidegeníthetetlen része a gazdasági kapcsolatok fejlesztése is. A háború elkerülése, a fegyverkezés terheinek csökkentése, a béke és biztonság megszilárdítása, ezen belül az európai biztonság rendszerének kiépítése — a szocialista országok külpolitikájának alapjához tartozik, s ezek mind feltételezik a széles körű és tartós gazdasági kapcsolatokat az ebben érdekelt tőkésországokkal. Am a külpolitikai szempontok mellett létezik a gazdasági érdek is; valamennyi szocialista ország érdekelt a tőkésországokkal való gazdasági kapcsolatok bővítésében az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján. A tőkésországokkal való gazdasági kapcsolatok bővítésére irányuló törekvést támasztják alá azok a változások is, amelyek a szocialista országokban általában végbementek a külkereskedelemről vallott felfogást illetően. A gazdasági elszigeteltség idején óhatatlanul előtérbe kerültek az olyan 44
