Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - Mányik Pál: Az el nem kötelezett országok helye és szerepe a nemzetközi kapcsolatok mai rendszerében
Ez azonban az el nem kötelezett országok kollektív állásfoglalásaiban nemigen érezteti hatását. — Üdvözlik az európai biztonság érdekében kifejtett erőfeszítéseket, ugyanakkor aggodalmukat fejezik ki a gyarmattartó Portugália részvétele miatt. — A világ megosztottságának döntő okát a „szegény és gazdag országok” hamis ellentétében látják. — Szovjetellenes propaganda, álforradalmi jelszavak hatására a nemzetközi változások fő mozgató erőit és a szocialista országok szerepét gyakran hibásan ítélik meg. (Ezzel is magyarázható, hogy az antikommunista fellépés olyan országokban, mint Indonézia, Líbia vagy Szudán nem váltott ki jelentős tiltakozást az el nem kötelezett országokban.) Olykor aránytalanul eltúlozzák saját jelentőségüket, különösen amikor a nemzetközi feszültség enyhülését saját kezdeményezésük eredményének tekintik. Bár nagyon is tudatában vannak a Szovjetunió és a szocialista közösség szerepének és érdemeinek, konferenciáikon és nyilatkozataikban lehetőleg kerülik, hogy ennek hangot adjanak. Ezektől a jelenségektől eltekintve azonban a mozgalom fórumain jelentős állásfoglalások születtek. Ha ritkán tesznek is különbséget a „fejlett országok” kategóriáján belül a két tömbhöz tartozó országok között, nyilatkozataikban kizárólag az imperialista tőkésországokat támadják. Az algíri értekezlet politikai határozatának 97 pontja közül egyikben sem bírálják a Szovjetuniót vagy a szocialista országokat, ellenben annál több pontban ítélik el az imperialista hatalmakat. Ez tulajdonképpen elkötelezett állásfoglalás. Nem állítható tehát, hogy nem kívánják elkötelezni magukat az imperialista és a szocialista országok szembenállásának kérdéseiben. Az MSZMP Központi Bizottságának 1973. novemberi határozata szerint az el nem kötelezett országok algíri csúcsértekezlete „eredményesen járult hozzá az imperializmus és a neokolonializmus ellen harcoló erők frontjának kiszélesítéséhez”.) Az el nem kötelezett mozgalom, amely ma a Föld felén elterülő országok hivatalos nemzetközi platformja, minden ellentmondásával együtt is pozitív szerepet játszik a nemzetközi helyzet alakulásában. Jellegzetes állami magatartásforma ez korunkban, melyet éppen az jellemez, hogy nemcsak az egyén és az osztály, hanem az állam is állásfoglalásra kényszerül korunk fő ellentmondásának kérdésében, a tőke és a munka viszonyának, a szocializmus és a kapitalizmus küzdelmének kérdésében. Ugyanakkor jellegzetesen kispolgári magatartás: eljutott az imperializmus tagadásáig, és vállalja az ellene folytatandó harcot — sok következetlenséggel és ingadozással —, de még nem alakultak ki a feltételei annak, hogy vállalja az egyetlen történelmileg reális alternatívát, a szocialista közösséghez való csatlakozást. Az el nem kötelezettek mozgalmában azonban egyre erősödik a szocialista világ iránti bizalom, és nyilván ezen is múlik, hogy a nem csatlakozottak magatartását a nem csalatkozottak magatartása váltsa fel. 2. el nem kötelezett országok helye a két világrendszer harcában Az ún. fejlődő országok nemzetközi magatartását, politikai állásfoglalásait nagymértékben a világgazdaságban elfoglalt helyük, a nemzetközi munkamegosztásban betöltött szerepük, gazdasági elmaradottságukból adódó nehéz körülményeik és a nehézségekből való kiút keresése határozza meg. 1 Népszabadság, 1973. nov. 2. 92
