Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - Palánkai Tibor: A Nemzetközösség Nagy-Britannia közös piaci csatlakozása után
gai egyezményt kötöttek, miszerint az érintett országok hivatalos valutatartalékaik meghatározott részét sterlingben tartják, Nagy-Britannia viszont ezekre dollárértékgaranciát nyújt. Ezt Nagy-Britannia a 12 fejlett ipari országból álló bázeli csoporttal kötött megállapodásával támasztotta alá, amely a sterlingkövetelések csökkenésének automatikus kompenzálására szolgált. A bázeli csoport 2 milliárd dollár középlejáratú, ún. készenléti hitelt nyújtott az Egyesült Királyságnak, lényegében a sterlingtartalékok csökkenésének ellensúlyozására. Az utóbbi években a sterlingterület számos országa csökkentette a sterlingtartalékait, amelyek elsősorban a nyugat-európai országokba kerültek át. Növekedtek a nemzetközi szervezetek sterlingtartalékai is. A sterling garantálását szolgáló egyezményeket 1971 szeptemberében megújították. A közös piaci csatlakozással Nagy-Britannia ígéretet tett sterlingtartozásai fokozatos kiegyenlítésére. Az utóbbi években Nagy-Britannia számára a Nem^etközösség politikai jelentősége is számottevően csökkent. A brit monopoltőke a Nemzetközösséget ma már csak korlátozottan képes alávetni neokolonialista célkitűzéseinek. A Nemzetközösségben az ázsiai, afrikai és latin-amerikai fejlődő országok számbeli túlsúlyba kerültek, s érdekeik érvényesítésére a Nemzetközösséget is igyekeznek felhasználni. Az utóbbi évek nemzetközösségi csúcstalálkozóin Nagy-Britannia számos olyan napirendi kérdés megvitatására kényszerült (a dél-afrikai fegyverszállítások, a dél-rhodesiai kérdés vagy a brit bevándorlási törvények), amely kellemeden perceket szerzett a brit diplomáciának. „Szingapúrban 1971 januárjában 31 delegáció jelent meg több új vezetővel és következésképpen új hanggal. Tizenkét delegáció érkezett Afrikából, és ha nem is pontosan ugyanazzal a szándékkal jöttek, mint egy brit diplomata utólag keserűen megjegyezte, ők uralták a konferenciát, és nagyrészt meghatározták lefolyását. Az üléseket, a plenáris vitákat és a sajtóközlemények előkészítését a londoni Hyde Park Corner nyári vasárnap délutánjának stílusával töltötték meg, bár valószínűleg az ENSZ Közgyűlés mintájára akartak eljárni. Nyüt titok volt az is, milyen sok gondot okozott Mr. Arnold Smith nemzetközösségi főtitkár számára az a sok hírkiszivárogtatás, amely az egyes bizalmas üléseket követte.”8 Az erőviszonyok tehát a Nemzetközösségen belül is az antiimperialista erők javára változtak meg, s ebben nyilván a nemzetközi erőviszonyok általános pozitív irányú változása is közrejátszott. A Nem%etkö%össég távlatai a% 1970-es években Közös piaci belépésével Nagy-Britannia természetesen korántsem mondott le nemzet- közösségi befolyásáról. A fejlődő országok egy részénél a nemzetközösségi kötelékeket Nagy-Britannia az EGK-hoz való társulással igyekszik átmenteni. Akárcsak a hatok volt gyarmatainak, az EGK a Nemzetközösség fejlődő országai egy részének is felajánlotta a társulás lehetőségét. Az EGK 18 afrikai országgal kötött társulási egyezményei az egymás közötti kereskedelem liberalizálásának célkitűzéséből indultak ki. Az EGK a társult országok ipari termékei számára szabaddá tette a beáramlást, míg a társult országok az EGK- val szemben részleges liberalizálást hajtottak végre. A társulás keretében az afrikai országok mint fejlődő országok ugyanis lehetőséget kaptak arra, hogy az EGK-ból 8 Peter Lyon: The Commonwealth in the 1970. World Today, 1971. április. 86
