Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - Péner Imre: Az NSZK keleti politikája a nagykoalíció éveiben (1966-1969)
koalíció létrehozása utáni első időkben az SPD és hívei körében jelentős kétely és ellenállás” mutatkozott, ismerte el Willy Brandt a Spiegelnek adott interjújában.49 Lényegében ugyanezt a célt szolgálta az 1967. novemberi Bad Godesberg-i pártkonferencia is. A párton belüli „kétely és ellenállás” leküzdése után, 1968. március 17—21. között került sor a nürnbergi pártkongresszusra, amely megvitatta és jóváhagyta a pártelnökség által kidolgozott „Perspektívák — szociáldemokrata politika a hetvenes évekre való átmenet idején” című tervezetet. A „Perspektívák”-kal az SPD vezetése azt kívánta demonstrálni a tagság és az NSZK közvéleménye előtt, hogy az NSZK gazdasági és társadalmi rendszere számára a fejlődés leghatékonyabb modelljét mind a bel-, mind a külpolitika — ezen belül a „Németország-politika” — terén az SPD kínálja. A tervezet „Németország-politikára” vonatkozó részének kiindulópontja a következő volt: „annak érdekében, hogy a német nép megtalálja békéjét, és hozzá tudjon járulni a világ békéjéhez, görcsteleníteni kell a Németország két része.közötti viszonyt”.50 Ez a megállapítás a „változást” emeli ki, míg a folytatás a „folyamatosságot”: „Németország másik része számunkra nem külföld. Ami Németországban történik, az a németek ügye. Ez bennünket arra kötelez, hogy az NDK irányában képviseljük a németek önrendelkezési jogát.”51 A dokumentum a továbbiakban konkrétan kifejti a szociáldemokrata „Németország-politika” perspektíváit: „Az NDK nemzetközi jogi elismerése. . . csak alátámasztaná a jelenlegi rezsim hidegháborús politikáját, ahelyett, hogy az európai enyhülést és a németek szabad önrendelkezését szolgálná az NDK-ban.”52 Ezért „a kommunizmussal való szellemi és politikai vita állandó feladat a demokraták számára”.53 A kongresszus megerősítette ezt a vonalat „Az SPD hozzájárulása a Németország-politika aktuális problémáihoz” c. platform elfogadásával, mely szintén abból indult ki, hogy az NSZK kormánya az egyedüli „szabadon választott kormány”, és „az NDK-val kötött semmiféle megállapodással nem szabad veszélyeztetni a status quót és Berlin biztonságát, vagy nemzetközi jogilag rögzíteni országunk megosztottságát, ezért az NDK nemzetközi jogi elismerése nem képezheti vita tárgyát”.54 A nürnbergi kongresszus hozzátette: „országunk egysége most nem szerepel a nemzetközi politika napirendjén. .. Ami nem jelenti, hogy feladjuk ezt a célt. Hanem azt jelenti, hogy előbb azokat a feltételeket kell megteremtenünk, amelyek alapján ez a cél ismét — ha a korábbinál másként is szemlélt — feladatává válik a politikának”.55 Az SPD tehát hosszabb időre tervezte „Németország-politikáját”, mert számolt azzal, hogy „be nem látható ideig az NDK is fenn fog maradni”.56 A „Wandels durch Einwirkung” (behatolással elérendő változás) elképzelése ügyesen álcázott formában jutott kifejezésre a kongresszus jegyzőkönyvében: „A német nép és az európai népek érdekei a legmagasabb fokú együttműködést követelik meg Németország két része 49 Spiegelgespräch mit Willy Brandt. Der Spiegel, 1969, 1 —2. sz. 24. old. 50 Perspektiven. Sozialdemokratische Politik in Übergang zu den siebziger Jahren. Erläutert von 21 Sozialdemokraten. Herausgegeben von Horst Ehmke. Rowohlt-Verlag, Hamburg 1969. 21. old. 51 Uo. 22. old. 52 Uo. 45. old. 53 Uo. 24. old. 54 Protokoll der Verhandlungen des Parteitages der SPD... in Nürnberg. 1968. 82. old. 55 Uo. 92. old. 56 Uo. 67
