Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - N. Inozemcev: A szocializmus és a nemzetközi kapcsolatok
más-más módon jelentkeznek a különböző társadalmi-gazdasági rendszerekben, a különböző országokban. A nemzetközi munkamegosztás konkrét alakulása nem csupán a termelőerők fejlődésétől függ, hanem a termelési módtól, a társadalmi viszonyoktól is, ez a kérdés vizsgálatának marxista kiindulópontja. Bármilyen bonyolultak, sőt időnként ellentmondásosak is ezek a folyamatok, hangsúlyoznunk kell még egy — nézetünk szerint igen fontos — törvényszerűséget: azt a mély kapcsolatot, amely a bolygónkon bekövetkezett politikai légkör javulás és a nemzetközi gazdasági együttműködés fejlődése között fennáll. A tények tanúsítják, hogy éppen a nemzetközi enyhülés, a békés egymás mellett élés politikájának kibontakozása nyomán kezdtek gyorsan fejlődni a Szovjetunió és a szocialista közösség más országainak gazdasági kapcsolatai Franciaországgal, Olaszországgal, a Német Szövetségi Köztársasággal, Japánnal s a legutóbbi években az Amerikai Egyesült Államokkal is. Az összefüggés kölcsönös: a gazdasági kapcsolatok fejlődése maga is jelentős hatással van a nemzetközi helyzetre, megteremti a különböző rendszerű államok békés egymás mellett élése politikájának sajátos gazdasági alapját. A világgazdaságban a szocializmus hatására végbemenő történelmi jelentőségű változások egészükben véve megmásíthatatlanok. A jövő ezen a területen is a szocializmusé, ha a mai kapitalista országok elkerülhetetlen forradalmi átalakulásaira és az emberiség gazdasági élete további inter- nacionalizálódásának tendenciájára gondolunk. II. Korunk, melyet a történelemben példátlan dinamizmus jellemez, nagyon bonyolult, tarka, gyakran ellentmondásos képet nyújt a nemzetközi kapcsolatok terén. A jövőbe tekintéshez a végtelenül sokféle jelenség és tény közt észre kell vennünk azokat, amelyek a fejlődés fő tendenciáit tükrözik. A világpolitika területén csakúgy, mint a világgazdaság szférájában a fő tendencia a világszocializmus erőinek növekedése, az események menetére gyakorolt hatásuk fokozódása szerte a világon. A kapitalizmus egész története folyamán minden burzsoá ország külpolitikájának alapját a burzsoázia és a földesurak osztályérdekei alkották, amelyeket az adott ország nemzeti érdekeinek tüntettek fel. Az uralkodó osztályok nacionalizmusa, amelynek világosan meghatározott szociális természete volt, terjeszkedő, agresszív lépésekben nyilvánult meg. Az imperialista háborúkat „nemzeti” háborúnak nyilvánították. Ezzel a szóval szentesítették más népek földjének meghódítását és a népek kifosztását. Bismarck és Clemenceau, Wilson és Lloyd George, Hitler és Mussolini mindenkor hangzatos és hazug nacionalista frazeológiát használtak, hogy eltitkolják terjeszkedő céljaikat és külpolitikájuk igazi motívumait. Egészen más, a burzsoá politikával teljesen ellentétes a szocialista államok külpolitikája. A szovjetek országa már első külpolitikai okmányában, a Béke-dekrétumban meghirdette a békepolitika elveit, erélyesen elítélt mindenfajta hódítást, a nemzetek közti mindennemű egyenlőtlensé25
