Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - N. Inozemcev: A szocializmus és a nemzetközi kapcsolatok
get. „A kormány e háború folytatását, melynek célja, hogy az erős és gazdag nemzetek felosszák a meghódított gyenge nemzetiségeket, az emberiség elleni legnagyobb bűnnek tekinti” — szögezte le ez a dokumentum. A történelem első szocialista államának a nemzetközi küzdőtérre való kilépése azt jelentette, hogy új típusú, valóban nemzeti külpolitika született, amennyiben a történelemben először a nemzetek túlnyomó többségét alkotó dolgozók széles tömegeinek törekvéseit és vágyait fejezi ki, és valóban internacionalista politika, amennyiben végső célul tűzi ki az összes nép, minden nemzet és nemzetiség dolgozóinak a nemzeti és a társadalmi elnyomás alól történő felszabadítását. Az OSZFSZK és más szovjet szocialista köztársaságok létrehozása, majd pedig a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakulása azt jelentette, hogy létrejött a szocialista nemzetek első közössége, amely a kapitalizmussal szembeállította a közösségen belüli kapcsolatok új elveit és egy új külpolitikát, mely a nemzeti és nemzetközi feladatok egységének szellemében fogant. A szocialista világrendszer kialakulása azt jelentette, hogy létrejött a szocialista államok nagy családja, hogy új típusú nemzetközi kapcsolatok alakultak ki, amelyek a szocialista internacionalizmus alapjain fejlődnek, s hogy a világpolitikában új, hatalmas erő jelentkezett. A szocialista országok két- és többoldalú kapcsolatainak a szocialista internacionalizmus az alapja, ez határozza meg az olyan integrációs szervek működését, mint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és a Varsói Szerződés Szervezete. A szocialista közösséghez tartozó országok osztályérdekeinek azonossága meghatározza a kapitalista és a fejlődő országokkal való kapcsolataik egységes irányvonalát. Ezzel összefüggésben szeretnénk rámutatni: a pekingi vezetőség ama törekvése, hogy napjaink világpolitikájában holmi „harmadik pólust” hozzon létre, objektívan azt a tényt próbálja tagadni, hogy a mai világban két, egymással szemben álló társadalmi-gazdasági rendszer létezik, a szocializmus és a kapitalizmus, megpróbálja beiktatni közéjük a „szabad manőverezés” elemét, s közben feláldozza az internacionalista osztályérdekeket bizonyos sajátos, állítólag „nemzeti” feladatok nevében. Ámde az osztályalaptól megfosztott nemzeti, jól tudjuk, teljes egészében nacionalistává, sovinisztává alakul át, s ez teljes mértékben vonatkozik a pekingi külpolitikára, a maoista vezetőség hegemonista törekvéseire. Ez a vezetőség szakított a marxizmus—leninizmussal, fellép a Szovjetunió és más szocialista országok ellen és éket próbál verni ezen országok és a nemzetközi kommunista mozgalom közé. A világszocializmus tehát új külpolitikai elveket vitt a nemzetközi kapcsolatokba, új típusú államközi kapcsolatokat hozott létre, mindenekelőtt a szocialista közösség országai között, és ez természetesen önmagában véve is nagyon fontos. Az új rendnek a nemzetközi kapcsolatok terén kifejtett hatása azonban sokkal szélesebb. A világszocializmus fejlődése és a nemzetközi küzdőtéren kifejtett hatása elősegítette és elősegíti a demokratizálódás folyamatának erősödését a nemzetközi kapcsolatok rendszerében. 26
