Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - Kubik István: A kőolajválság és a mai világgazdaság
Arábiával 880 millió tonna kőolaj vásárlására különböző beruházási javak és hadianyagok (például Mirage F—1-es repülőgépek, AMX—30-as harckocsik) szállítása ellenében. A francia —iraki egyezmény évente mintegy 30 millió tonna kőolaj szállítását irányozza elő. Számításba véve még a francia —algériai (ERAP —SONATRACH) kőolajegyezményt, megállapítható, hogy a nyugat-európai államok közül Franciaország volt az első, amely lényegében függedenítette magát az amerikai kőolajmonopóliumok „közvetítő” szerepétől, és elébe vágott a még előkészületi stádiumban levő közös piaci kőolajdiplomáciának. Japán részről hosszabb ideje folyik a bilaterális kapcsolatok rendszeres előkészítése. A japán térhódítás kiemelkedő tényei közé tartozik például a MITSUI cég vezetésével 1972 decemberében létrehozott földgáz-cseppfolyósító részvénytársaság (LNG Co.)13 és a MITSUBISHI, valamint a Szaúd-arábiai Állami Petromin cég közti megállapodás egy évi 500 000 tonna kapacitású petrolkémiai kombinát felépítéséről.14 Japán számára a kőolajválság úgyszólván megfelelő alkalom volt arra, hogy deklarálja közel-keleti kőolaj-diplomáciájának önálló vonalát, és a közel-keleti kérdésben elfoglalt álláspontját megváltoztassa az arab államok javára. A japán és az arab érdekek találkozása alapján jöttek létre 1974 januárjában az Irakkal és Szaúd-Arábiával kötött minden korábbinál jelentősebb olajegyezmények. Ezek alapján a japán kormány 1 milliárd dolláros hitelt ad Iraknak földgáz-cseppfolyósító üzem, petrolkémiai létesítmények, alumíniumkombinát, cementgyár és kőolajfinomító építésére kőolaj, földgáz és petrolkémiai termékek ellenében. Hasonló feltételekkel kötötték meg 1974. január 30-án Tokióban a japán—szaúd- arábiai kőolajegyezményt is. Ügy látszik, Nyugat-Németország még a további fejleményektől teszi függővé az amerikai monopoltőke pozíciói elleni hasonló erejű akciókat. Számos kisebb jelentőségű vagy előkészületben levő egyezménye közül a legjelentősebb az algériai állami tulajdonban levő SONATRACH vállalattal kötött egyezménye évi 30 millió tonna kőolaj szállításáról.15 Csak megemlítjük — külön elemzést érdemelne — a Földközi-tenger térségében levő Olaszország, Görögország, Spanyolország és más közepes és kisebb gazdasági potenciállal rendelkező országok egyre élénkebb közel-keleti tevékenységét. Jellemző példája ennek a 320 km hosszú, évi 80 millió tonna kapacitású Szuez —Alexandria kő- olajvezeték megépítésére létrehozott nemzetközi konzorcium, amelynek a következő államok a tagjai: Nyugat-Németország 46 millió, Franciaország 40 millió, Olaszország 38 millió, Egyiptom 20 millió, Japán 9 millió, Anglia, Belgium, Spanyolország és Görögország együttesen 85 millió dollárral. Az új koncessziók versenytárgyalásain — például Egyiptomban — egyre gyakrabban vesznek részt a kartellhoz nem csatlakozott amerikai cégek mellett az újonnan alakult angol, francia, nyugatnémet, spanyol, norvég, egyéb európai, sőt mexikói, brazil, indonéz vállalatok is.16 A Közel-Kelet kőolajáért folyó konkurrenciaharc tehát minden kétséget kizáróan élesebbé vált, s az 1973 —74-es kőolajválsággal új s^akas^ba lépett. Az amerikaiak diktálta nyugati egységet az új erőviszonyok és érdekkomplexumok szükségszerűen megbontották. 13 Lásd Financial Times, 1972. dec. 16. 14 Lásd Világgazdaság, 1973. szept. 20. 15 Lásd Világgazdaság, 1974. jan. 30. 16 Lásd Middle East Observer, 1973. febr. 21.; Vnyesnyaja Torgovlja, 1972. 6. sz. 43
