Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - Kubik István: A kőolajválság és a mai világgazdaság
számára a „kellemes meglepetések” kora lezárult. Űj lelőhelyek feltárása és kiaknázása a jövőben összehasonlíthatatlanul magasabb költségeket igényel. Nixon elnök programja például 1980-ig 10 milliárd dollár beruházását irányozta elő az USA energiagondjainak enyhítésére. Henry M. Jackson szenátor, kongresszusi energiaszakértő úgy véli, hogy ennek az összegnek a kétszerese is csak a katasztrófa elkerüléséhez lenne elegendő. A National Petroleum Council szakértői bizottságának becslése szerint az Egyesült Államok szükségleteinek kielégítését szolgáló komplex kőolaj- és gázrekonstrukció (űj lelőhelyek feltárása, kiaknázása, gazdaságos felhasználás, környezetvédelem) 500 milliárd dollár beruházást kívánna meg 1985-ig.5 A geológiai készletfeltárás és a világtermelés görbéje közt nyíló olló tehát ismét azt jelzi, hogy a világ kőolaj-gazdálkodásában új szakasz van kibontakozóban. Úgy tűnik, a kőolajfogyasztás az a terület, amelyre leginkább érvényes az „exponenciális görbe” elmélete, melyet a Massachussetts Institute of Technology kutatócsoportja dolgozott ki 1972-ben az ún. Római Klub kezdeményezésére írt, a „Növekedés határai” című könyvében. Eszerint az emberiség mértani haladványban történő szaporodása a világ nyersanyag- és energiakészleteinek korlátozottsága miatt a XXI. század folyamán katasztrófával fenyeget. A „globális egyensúly” megvalósításának lehetőségét az ún. „Római jelentés” szerzői a népszaporulat megállításában és a gazdasági növekedés minimumra való csökkentésében látják. Állításaik széles körű vitát váltottak ki.6 Felfogásukkal szemben az alábbi érveket lehet felhozni. Először is a világ kőolajkincsének feltárását nem lehet befejezettnek tekinteni, ha a feltárás az eddigieknél lényegesen drágább lesz is. (A délkelet-ázsiai kontinentális talapzaton végzett próbafúrások alapján a szakemberek komoly nagyságrendű leletről beszélnek.) A kőolaj megdrágulása és a bányatechnika fejlődése új megvilágításba helyezi a fosszilis energiahordozók, köztük elsősorban a kőszén szerepét. Földünk szén- és vasérckészletei mai szemmel nézve szinte kimeríthetedenek. A föld mélyén rejlő szénvagyonnak mindeddig 2%-át sem termelték ki. Az intenzívebb kiaknázás a bányászat technikai forradalmának, új módszerek alkalmazásának (például föld alatti elgázosítás stb.) függvénye. Úgyszólván „érintetlenek” az olyan energiaforrások, mint a geotermikus és napenergia, a tengeráramlások stb. Végül szemünk láttára válik kísérletezésből növekvő fontosságú energetikai tényezővé az atom fúziós energiája. A „Római jelentés” tehát — egyéb bírálható pontjaitól eltekintve — figyelmen kívül hagyja a tudományos-technikai forradalmat, amelynek a világ fejlettebb része is csak kezdeténél tart. Igaz viszont, hogy ez a forradalom az energetika arculatát — számos tudományos szakértő véleménye szerint — csak a kilencvenes években, a századforduló táján formálhatja át. Addig a kőolaj meg fogja tartani különleges, monopolisztikus helyzetét a világgazdaságban, s ezáltal a világpolitikára gyakorolt hatása is nagy jelentőségű marad. A kőolaj olcsóságának mítosza pedig 1973 —74-ben szemünk láttára oszlott szét. Az arab kőolaj növekvő világgazdasági szerepe A kőolajtermelésről és a készletekről szólva már érintettük az arab kőolaj különleges szerepét. Ahhoz azonban, hogy ezt a világgazdaságban játszott szerepet még pontosabban megvilágíthassuk, figyelembe kell vennünk néhány további jellemző adatot. 5 US News and World Report, 1973. dec. 3. 25. old. 6 Magyar szerzők közül a vitában dr. Bora Gyula foglalt állást a Természet Világa c. folyóirat 1973. 9. számában. 39
