Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - Kubik István: A kőolajválság és a mai világgazdaság
tikusabb harci módszernek tekinthető. Ami az OPEC-en belüli arab államokat és szervezetüket, az OAPEC-ot, a nemzetközi kőolajfront avantgarde-ját illeti, Irak stratégiáját inkább lehet helyeselni, amely a nemzetközi kőolajkartell érdekeltségeinek államosítására és a hazai petróleumszektor teljes vertikumban való szisztematikus kiépítésére irányul. Egybevetve a közel-keleti olajtermelők — beleértve Irán — bonyolult politikai és gazdasági érdekeit, úgy tűnik, hogy az olajháború következő szakaszában mindenekelőtt a világpiaci ár szintjének kérdése áll majd előtérben. Ez a szakasz meglehetősen hosszú lesz, és alighanem bővelkedni fog különféle éles konfliktusokban. Arab részről a kőolajbojkottnak 1973 októberében alapvetően politikai indítékai voltak, ilyen tekintetben tehát a válság bizonyos mértékig az 1973. októberi arab —izraeli háború alakulásával függött össze. Nos, 1974 januárja e téren is új fejleményeket hozott. Ha a béke nem is állt helyre, a kitermelés és szállítás szempontjából a körülmények normalizálódtak. Sőt a Szuezi-csatorna megnyitása javíthatja a Perzsa-öböl kőolajának szállítási feltételeit. A tőkés világgazdaság tehát túljutott a kőolajválság heveny stádiumán, és belépett a válság kibontakozásának periódusába. Milyen irányú lesz ez a kibontakozás? A kérdés tárgyalásánál érdemes kissé tüzetesebben megvizsgálni, hogy vajon ez a válság csupán egy az időről időre jelentkező kőolajkrízisek sorozatában, várható-e, hogy néhány hó napon belül nagyjából a régi alapokon újból konszolidálódik a helyzet (mint például 1967 júniusa és szeptembere közt), vagy pedig világgazdasági, világpolitikai következményeiben is lényegesen több a korábbiaknál. Említettük, hogy a válságot kirobbantó ok politikai természetű volt. Abban azonban, hogy az energiakérdés és ezen belül a kőolajellátás akut világproblémává lett, tar- tósabb, a mai világgazdaság mély rétegeiben rejlő okok játszottak közre. Ezek közül is elsősorban a kőolaj iránti növekvő és új természetű kereslet, melyet a termelőerők fejlődése, a tudományos-technikai forradalom hívott életre. A kőolaj termelésének, felhasználásának és a készletek feltárásának helyzete Ismeretes, milyen jelentős szerepet játszott a kőolaj a XX. század technikai kultúrájának kialakításában. Jól szemlélteti ezt az az adat, hogy a világ kőolajtermelése száz év alatt, 1872-től 1972-ig 1 millió tonnáról 2 milliárd 800 millió tonnára nőtt. A növekedés különösen meggyorsult az ötvenes évektől kezdve, mégpedig a következő ütemben: 1950-1960 = 3,5% 1960-1969 = 5,0% 1969-1972 = 8,0% Ha ezt az ütemet összevetjük a világtermelés növekedésével, kitűnik, hogy a kőolaj- termelés növekedése a hatvanas évek elejétől felülmúlta a világtermelés 4,5%-ra becsült évi növekedésének értékét, a hetvenes években pedig veszélyes mértékben meghaladta azt. E téren a nagy kőolajfogyasztók közül Japán érte el a rekordot, megelőzve Nyugat- Európát. Bruttó nemzeti terméke 1950 és 1970 között 4,37-szorosára, nyersolaj-felhasználása 19,23-szorosára nőtt.2 Korunk tudományos-technikai forradalmának egyik legjellegzetesebb vonása az 2 The Japan Times Weekly, 1973. ápr. 21. 36
