Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)

1974 / 2. szám - Kubik István: A kőolajválság és a mai világgazdaság

energiaigény gyorsuló növekedése. Ezt tükrözték a hatvanas-hetvenes évek fordulóján a világ energiafogyasztásának szerkezetéről készült táblázatok és előrejelzések (1. tábládat). A legfrissebb előrejelzések azonban már több tekintetben túlhaladottnak ítélik

1. táblával

A világ energiafogyasztásának szerkezete

1950- 1980 (%-ban)

Energiaforrás

1950

1960

1970

1980

Kőolaj és gáz

................................

.

... 36,2

45,6

63,0

70,4

Szén ...............................................

... . 62,2

52,2

30,6

21,1

Vízi energia....................................

1

,6

2,2

5,8

5,1

Atomenergia ................................

.

...

0,6

3,4

Összesen................................................. 100 100 100 100

Forrás: Dr. Sami Sharuf: i. m. 32. old.

ezeket a számításokat. Az amerikai Exxon (Standard Oil of New Jersey) becslése szerint a világ energiafogyasztása 1985-ig megkétszereződik. A hetvenes évek második felében az energiatermelés a tőkés világgazdaságban a következő forrásokból táplálkozik:

Közel-keleti kőolaj 50%

Egyéb kőolaj 18%

Földgáz 9%

Szén 9%

Vízi energia 4%

Atomenergia 10%

Ha a becslések beválnak, a nyolcvanas évek elejére a nukleáris energia megkezdi történelmi jelentőségű térhódítását. Ennek a távolabbi jövőt illetően forradalmi jelentősége lehet.3 Igen figyelemreméltó a földgáz szerepének növekedése. A tőkés világ energia- ellátása azonban továbbra is túlnyomóan a kőolajtermelésen, mindenekelőtt a közel- keleti kőolajon alapul majd.

A tudományos-technikai forradalom a növekvő energiaigényeken túlmenően újabb fontos tényezővel fokozta a kőolaj iránti keresletet. Ez a petrolkémia példátlanul gyors fejlődése volt. A fejlett ipari államokban ma már a termékek és termékcsoportok százait állítják elő kőolajszármazékokból, köztük műanyagokat, vegyi alapanyagokat, műtrágyát, textíliákat, mosószereket stb. A kőolaj különleges helyen áll a nyersanyagok közt. Belőle állítható elő, illetve szintetizálható a tudomány által felfedezett és iparilag tömegesen alkalmazott eljárásokkal a legnagyobb számú szerves vegyület. Ennek alapján azt lehet mondani, hogy a „legolcsóbb hajtóerő”-nek nevezett nyersolaj feláldozása a hőenergia előállításának oltárán nem is olyan olcsó mulatság, és már napjainkban kezd túlhaladottá válni. Mindenesetre a petrolkémia tudományos és gazdasági szempontból egyaránt jogos, kívánatos igényei tovább fokozzák a világgazdaság kőolajszomját.

3 Lásd bővebben: Korunk világgazdasága. I. köt. 2. rész. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest

1973.

37