Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - Baranyi Gyula: „Európa éve" és az atlanti vita
szempontot tartalmazó következtetéseiket a MEIMO 1972. évi 3. számában tették közzé.4 Az alábbi adatokat onnan merítettem. Az Egyesült Államok viszonylagos háttérbe szorulását mutatja, hogy míg 1950- ben a nemzeti össztermék volumene Japánban és a Közös Piac 6 országában az Egyesült Államokénak felét sem érte el, addig 1970-re már az amerikainak 83%-ára ugrott. Az ipari termelés volumenét tekintve még jobban megerősödött ezeknek a régióknak a pozíciója: 1950-ben az amerikainak még csak 35%-át, 1970-ben már 88%- át termelték meg. E két évtized során Japán és a hattagú EGK részaránya a tőkés világ össztermelésében 21%-ról 31%-ra nőtt, az ipari termelés vonatkozásában pedig 19%-ról 32%-ra. Ezzel szemben az USA részesedése így alakult: a tőkés világ össztermelésében 44%-ról 37%-ra, az ipari termelésben 53%-ról 41%-ra csökkent. Anglia belépése a Közös Piacba az USA szempontjából tovább rontott az arányokon. (A dologhoz tartozik, hogy a nyugat-európai tőkésországok fejlődésének fölgyorsulása még mindig kevésnek bizonyult ahhoz, hogy helyreálljanak a második világháború előtti arányok, amikor például 1937 —1938-ban Nyugat-Európa az amerikai nemzeti összterméknek 108%-át állította elő az 1970-es 87%-kal szemben. Ez is mutatja, mekkora helyzeti előnyhöz juttatta az Egyesült Államokat a második világháború, és ezzel magyarázható többek között az a még mindig meglevő erős függés, sőt sok esetben kiszolgáltatottság, amelynek a fejlett tőkés világ is ki van téve az Egyesült Államokkal szemben. Nevezetes tény viszont, hogy egyedül Japánnak sikerült Amerikához képest gyökeresen javítania az arányokon: míg a háború előtti utolsó békeévben Japán az Egyesült Államok nemzeti össztermékének csak 17, ipari termelésének pedig csak 11%-át állította elő, addig ez az arány 1970-re 27, illetőleg 24%-ra nőtt. A dinamizmusnak ez az eltolódása a jövő szempontjából nem érdektelen.) A nyugat-európai régió és Japán gazdasági potenciáljának jelentőségére rávilágítanak még a következő tények. Ha az idézett szovjet szerzők által összeállított statisztikai, adatokat figyelmesen megvizsgáljuk, kiderül, hogy Nyugat-Európa és Japán együttvéve 1970-re már mind a nemzeti össztermék, mind az ipari termelés vonatkozásában nagyobb arányban részesedik a nem szocialista világ termeléséből, mint az Egyesült Államok. Az Egyesült Államok 1950-ben még 44,1%-kal részesedett a nem szocialista világ termeléséből, Japán 3,9%-kal és Nyugat-Európa 31,4%-kal (az utóbbi kettő együtt 35,3%). Az ipari termelés vonatkozásában ezek az arányok így alakultak: Egyesült Államok 52,8%, Japán 1,7%, Nyugat-Európa 33,1% (együtt 34,8%). 1970-re a nemzeti össztermék vonatkozásában az arányok így tolódtak el: Egyesült Államok 37,4%, Japán 10,0% és Nyugat-Európa 32,6% (a kettő együtt 42,6%). Ipari termelés: Egyesült Államok 41,4%, Japán 9,9% és Nyugat-Európa 34,5% (a kettő együtt 44,4%).5 A nyugat-európai Közös Piac kilenc országában 253 millió ember él (az USA-ban 210 millió). 1972-ben az EGK nemzeti összterméke 700 milliárd dollárt tett ki (az USA-é 1,151 milliárdot). A Közös Piac adta a tőkés világ összes kivitelének 42,3%-át (az USA 13,4%-át). A Közös Piac valutatartaléka jelenleg négyszerese az amerikainak.6 4 B. Bo/otyin és IKudrov: A világkapitalizmus három központja. Mirovaja Ekonomika i Mezsdunarod- nije Otnosenyija, 1972. 3. sz. 5 Ugyanott. 6 Lásd J. Dávidot: USA —Nyugat-Európa: „új kapcsolatok”. Me^sdimarodnaja Zsi^ny. 1973. 12. sz. 25
