Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - Pálos Tamás: A diplomácia és az ideológiai harc
elképzeléseik tarthatatlanságáról meggyőződhettek az európai biztonsági értekezlet első szakaszában, amely a kontinens népeinek szorosabb együttműködésén munkálkodott, függetlenül politikai, gazdasági, társadalmi rendszerüktől. Arra, hogy az ideológiai különbségek ellenére is lehet enyhíteni a legkomolyabb politikai feszültségeket, a legjobb példát a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram megvalósulása mutatja. Ez a program, csakúgy, mint az SZKP egész politikája, a legkövetkezetesebben tartja magát a marxista-leninista elvekhez, mégis elvezetett oda, hogy jelentősen megjavultak a Szovjetunió kapcsolatai a tőkés világ hatalmaival. E tekintetben figyelemre méltó megállapítást olvashatunk a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak alapelveiről szóló nyilatkozatban: „A felek abból a közös meggyőződésből fognak kiindulni, hogy a nukleáris korszakban nincs más alap kapcsolataik fenntartására, mint a békés egymás mellett élés. A Szovjetunió és az Egyesült Államok ideológiájában és társadalmi rendszereiben meglevő különbségek nem jelentenek akadályt olyan normális kapcsolatok fejlesztésében, amelyek a szuverenitás, az egyenlőség, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elvein alapulnak.”10 A szovjet álláspont abból indul ki, hogy a nemzetközi enyhülés nem vezet és nem is vezethet az eszmék békés egymás mellett éléséhez. „Számunkra teljesen világos — mondotta például Borisz Ponomarjov, az SZKP Központi Bizottságának titkára — az eszmék úgynevezett »cseréjének« demagóg jellege. Mi továbbra is tántoríthatatlanul a marxista- leninista, forradalmi eszmét valljuk, amely a kommunista eszménykép elérésére törekszik. A burzsoá ideológia minden fajtája ma és a jövőben is kizsákmányoló és reakciós jellegű. Ez másképp nem is lehet. Változnak az eszmei harc formái, módszerei és konkrét tartalma, de maga a harc elkerülhetetlen mindaddig, ameddig az imperializmus, a tőkés rendszer létezik.” Az amerikai propaganda szélsőséges orgánumai ezzel az állásponttal kapcsolatban azt fejtegették, hogy „a szovjet ideológusok félnek az enyhüléstől”, hogy a „Szovjetunió visszakozik”. Állításaik — antikommunista elvakultságukon kívül — az enyhülés tartalmának, lényegének teljes meg nem értéséről tanúskodnak. Mert mi is az enyhülés? Politikailag: a nemzetközi kapcsolatok átrendeződése a békés egymás mellett élés elvei alapján. Hosszú és bonyolult folyamat; átmenet a hidegháború időszakából a kölcsönös előnyökön és az egyenlő biztonságon alapuló békés együttműködés időszakába. Gazdasági téren: a kereskedelem és az együttműködés fejlődése a gazdasági tevékenység, a tudomány és a technika, valamint a környezetvédelem különböző területein. Gazdasági verseny annak eldöntésére, hogy melyik társadalmi rendszer elégíti ki teljesebben az emberek szükségleteit. Katonai téren: a nukleáris világháború veszélyének és a fegyverkezési hajszának a csökkenése, a fegyverzetcsökkentés érdekében tett gyakorlati lépések. Ideológiai téren: fokozódó, egyre szélesebb, tartalmában is egyre élesedő harc. Eredményei — sokkal inkább, mint valaha — kihatnak a társadalmi fejlődésre. Megváltoznak e harc körülményei: mindkét részről latba vetik a modern tömegkommunikáció hathatós eszközeit. Mindebből következik, hogy az enyhülés nem lemondás az osztályharcról, hanem 10 Nyilatkozat a szovjet —amerikai kapcsolatok alapelveiről. Népszabadság, 1972. május 30. 18
