Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - Horn Gyula - Szűrös Mátyás: A Szovjetunió az európai kollektiv biztonságért
függésben még hangsúlyoznunk kell a következőket: Az utóbbi egy-másfél évtizedben, de kivált az utóbbi években a nemzetközi kapcsolatokban is megerősödtek a szocialista országok egymás közötti szorosabb együttműködésének érdemi vonásai. Előtérbe került a külpolitikai akciók szervezett keretek közötti közös kialakításának és egybehangolásának fokozott igénye. A Varsói Szerződés tevékenységének egyik vonása a kollektivitás, amely elsősorban a kezdeményezések és a feladatok tanácskozások útján történő kialakításában, egybehangolt megvalósításában jut kifejezésre. Ugyanakkor a kollektív erőfeszítések hozzájárulnak ahhoz is, hogy sikeresen küzdjék le a szocialista világrendszeren belül keletkezett negatív jelenségek kedvezőtlen hatásait a nemzetközi életre. A Szovjetunió Európa-politikájának további igen fontos vonása, hogy a második világháború utáni hidegháborús időszakban is a békés egymás mellett élés elveinek következetes megvalósítására törekedett az európai tőkésállamokkal való viszonyban. Nem rajta múlt, hogy tulajdonképpen az ötvenes évek elejéig a békés egymás mellett élésnek csak minimális követelményét, vagyis a háború elkerülését sikerült elérni. Abban az időben feszültség és súlyos viszályok jellemezték a Szovjetunió és a tőkésállamok kapcsolatát. Ám mindenképpen nagy eredményként könyvelhető el, hogy sikerült megakadályozni a hidegháborúnak „forró háborúvá” történő átalakítását, és ebben az időszakban is fennmaradtak az államközi kapcsolatok minimális keretei. Mindenképpen óriási jelentőségű, hogy a Szovjetuniónak olyan körülmények között sikerült kivédenie és elhárítania az imperialista fenyegetéseket, pressziós kísérleteket és beavatkozásokat, amikor a termonukleáris ütőerő tekintetében még nem érte el az imperialista tömb színvonalát. A Szovjetunió ebben a szakaszban sem mondott le arról, hogy kezdeményezze és javasolja a kollektív európai biztonsági rendszer megteremtését (lásd az 1954—1957-ben előterjesztett javaslatait).8 Az ötvenes évek második felétől a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállamai javaslatainak, kezdeményezéseinek középpontjában a gyorsuló ütemű fegyverkezési hajsza megfékezése állt. Ennek jegyében szorgalmazták a fegyveres erők létszámának csökkentését. 1955 és 1960 között a Varsói Szerződés tagállamaiban a fegyveres erők létszámát összesen 3 796 500 fővel csökkentették. Kivonták a szovjet csapatokat Románia területéről (1958), s csökkentették a Magyarországon állomásozó szovjet haderőket (1958). A kezdeményezések másik fő irányát ebben az időszakban a nyugati hatalmakkal való olyan egyezmények, megállapodások létrehozására törekvő javaslatok képezték, amelyek révén meg lehet akadályozni a fegyveres összeütközéseket, illetve csökkenteni lehet azok veszélyét. Ilyen javaslatok voltak a következők: — az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozásának előkészítése érdekében a négy nagyhatalom kössön megállapodást a fegyveres erők létszámáról és elhelyezéséről (1956); — hívják össze Kelet és Nyugat vezető államférfiainak legmagasabb szintű értekezletét az európai biztonság ügyében (1958); — a Varsói Szerződés és az Észak-atlanti Szövetség tagállamai kössenek megnemtámadási szerződést — kölcsönös kötelezettségekkel (1958); — felhívás az általános és teljes leszerelésre és ennek hatékony nemzetközi ellenőrzését biztosító rendszer kialakítására (1960) stb. 8 A Szovjetunió külpolitikájának története, második rész (1945—1970). Nauka, Moszkva. 491—493. old. (oroszul). 10
