Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - Horn Gyula - Szűrös Mátyás: A Szovjetunió az európai kollektiv biztonságért
európai kollektív biztonságért, amelynek nyilvánvalóan voltak előzményei. Ezek közül kiemeljük a legfontosabbakat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének másnapján a szovjet állam első szava az emberiséghez a béke szava volt, amely a szovjethatalom gyakorlati lépéseként a Béke-dekrétumban, majd a breszt-litovszki békeszerződés megkötésében öltött testet. A dekrétum a történelemben először fejezte ki állami politikában a világ népeinek ősi vágyait: az igazságos békét, a nemzetközi biztonságot, a nemzetek egyenjogúságát, a népek barátságát és együttműködését. A forradalom győzelmét követő öt esztendőben, amikor még nem teremtődött meg a fiatal szovjetköztársaságok szoros állami szövetsége, amikor polgárháború dúlt és az imperialisták teljes blokád alá helyezték a szovjethatalmat, természetesen nem sok lehetőség nyílt külpolitikai akciók és diplomáciai aktivitás megvalósítására, hiszen az erőfeszítéseket a honvédelemre, a belső és a külső reakció támadásai elleni fegyveres harcra kellett összpontosítani. Ezen alapvető cél megvalósítását szolgálta a diplomácia is. Azonban ahogyan erősödött a szovjet állam, úgy bővültek nemzetközi kapcsolatai, lehetőségei s fokozódott aktivitása. A szovjet állam növekvő erejének hatására a legjelentősebb tőkéshatalmak (Anglia, Franciaország, Olaszország, Japán) az antant legfelső tanácsának 1922 januárjában Cannes- ban megtartott konferenciáján kénytelenek voltak külön határozatban elismerni a különböző társadalmi-gazdasági rendszerek békés együttélésének lehetőségét. Egyidejűleg úgy döntöttek, hogy 1922 tavaszára Genovába összehívják valamennyi európai állam — beleértve Szovjet-Oroszországot is — gazdasági-pénzügyi konferenciáját. A szovjet állam ekkor kapott első alkalommal meghívást nemzetközi konferenciára, s küldöttsége, élén G. V. Csicserin külügyi népbiztossal, a lenini külpolitikai elveket követve, kettős céllal vett részt azon: — egyrészt, hogy visszaverje az imperialisták diplomáciai támadását, és felhasználja e fórumot nemcsak a tőkésországokkal való kétoldalú gazdasági kapcsolatok rendezésére, illetve fejlesztésére, hanem a békéért és a kollektív biztonságért folytatott harc érdekében is; — másrészt, hogy a konferencián — kihasználva a közöttük levő ellentéteket — megtörje az imperialista hatalmak vele szemben álló diplomáciai egységfrontját. A szovjet külpolitika és diplomácia sikeresen szerepelt a genovai konferencián, az egész világ előtt demonstrálta békeszerető jellegét. Különösen jól oldotta meg második feladatát azzal, hogy a konferencia idején a szovjet küldöttség Rapallóban szerződést írt alá Németországgal, amelyben a felek lemondtak a háborús kártérítésről, diplomáciai kapcsolatot létesítettek, s a kereskedelmi együttműködés terén biztosították egymásnak a legnagyobb kedvezmény elvét. A rapallói szerződés zavart keltett az ellenfél táborában, rés nyílt az egységes imperialista fronton, a szovjet államot először ismerte el egy tőkés nagyhatalom, amellyel a harmincas évek elejéig a békés egymás mellett élés elveinek szellemében alakultak kapcsolatai. Szovjet-Oroszország már ezen a konferencián az európai kollektív biztonság ügyét szolgáló részleges leszerelési javaslattal fordult a világhoz: „Az orosz küldöttség . . . javasolni szándékozik a fegyverkezések általános korlátozását és támogatni a militarizmus okozta terhek könnyítésére irányuló minden javaslatot, azzal a feltétellel, hogy valamennyi állam hadseregét csökkentik és a hadviselési szabályokat a legbarbárabb formák, mint 5
