Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Michael Akehurst: Modern bevezetés a nemzetközi jogba (Zádor Tibor)
nak érdekében, hogy Európa államai kössék meg az ún. Keleti Paktumot az agresszió visszaverésének megszervezésére. A kollektív biztonság biztosításához fűződő érdekeknek megfelelő fontos nemzetközi esemény volt, hogy a Szovjetunió 1934. szeptember 15-én harminc állam meghívására belépett a Népszövetségbe. A kötetben található dokumentumok megvilágítják azokat a szovjet javaslatokat, amelyeknek célja meg nem támadási egyezmény megkötése volt a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Kína és Japán között. Szemléletesen ábrázolják a szovjet diplomáciának erőfeszítéseit, hogy kétoldalú kapcsolatokat létesítsen a Szovjetunió és Franciaország, illetve Nagy- Britannia, az Amerikai Egyesült Államok és sok más ország között, és ismerteti azokat a lépéseket, amelyek arra vezettek, hogy a Szovjetunió 1934-ben felvette a diplomáciai kapcsolatokat Csehszlovákiával, Romániával, Magyarországgal, Bulgáriával és Albániával. Nagy érdeklődésre tarthatnak számot azok az okmányok, amelyek bemutatják a Szovjetunió Németországgal és Japánnal kapcsolatos politikájának iránj'vonalát; ez az irányvonal a normális államközi kapcsolatok fenntartására való törekvést összekötötte az említett országok agresszív politikájával és szovjetellenes akcióival szemben kifejtett erélyes tevékenységgel. Továbbra is baráti alapon fejlődtek a Szovjetunió kapcsolatai a Kelet országainak többségével. A dokumentumok arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunió erélyesen támogatta a kínai népet a japán hódítók és más imperialista hatalmak agresszív tervei ellen vívott harcában. Tovább fejlődtek a szovjet—mongol kapcsolatok, amelyek világosan kifejezték a nemzetközi gyakorlatban korábban ismeretlen elveket, a szocialista internacionalizmus elveit. Az egész távol-keleti helyzet szempontjából nagy jelentőségű esemény volt, hogy a Szovjetunió és a Mongol Népköztársaság 1934 novemberében szóbeli megállapodást kötött, amely szerint a két ország együttműködik a háborús veszély elhárításában és kölcsönösen segíti egymást harmadik fél részéről történő támadás esetén. A kötet részletes jegyzeteket és mutatókat tartalmaz. A Szovjetunió külpolitikájának itt közölt dokumentumai élénk érdeklődésre tarthatnak számot az olvasók legszélesebb köreiben. Lehetővé teszik a második világháborút közvetlenül megelőző időszak szovjet külpolitikájának és nemzetközi kapcsolatainak elmélyült megismerését. (Ford.: Gallyas Ferenc) (POLITIZDAT) Michael AKEHURST: Modern bevezetés a nemzetközi jogba (A Modern Introduction to International Law). Atherton Press, New York, 1970 „Jog-e a nemzetközi jog?” — ez a címe a könyv első fejezetének, amire a szerző pozitív választ ad, kifejtve, hogyan funkcionál a nemzetközi jog, és miért fogadják el az államok. Kétségtelenül ez a nemzetközi jog egyik alapvető kérdése, amit nemcsak az átlagember, hanem néha közéleti személyek is szkeptikusan vetnek fel. Akehurst elmondja, hogy az államok kivétel nélkül tudomásul veszik a nemzetközi jog létét, és élnek is vele, sőt az esetek többségében engedelmeskednek neki. Igaz az is, hogy néha megszegik a nemzetközi jogot, és ezt szárazon elviszik. Ez persze igaz a belső joggal kapcsolatban is. (A különböző országokban évente ezrével és százezrével szegik meg a büntető törvényeket, mégsem jutna senkinek eszébe, hogy e törvényeket hatályon kívül helyezze.) Bár a nemzetközi jogot sem szegik meg többször, mint a jognak bármely más ágát — állítja a szerző —, az emberek többsége mégis azt hiszi, hogy állandóan megszegik. „Miért?” — kérdezi Akehurst, és két magyarázatot is ad. Az egyik szerint azért, mert a közvélemény csak akkor hall a nemzetközi jogról, a hír csak akkor kerül a sajtóba, ha megszegik. A másik magyarázat szerint pedig azért, mert sokan úgy vélik, hogy bármely vitás nemzetközi kérdés alapja a nemzetközi jog megsértése, holott ez nincs feltétlenül így. A könyv jelentős mennyiségű jogi, politikai tény- és ismeretanyagot tartalmaz, és tulajdonképpen beillene egy elég színvonalas kézikönyvnek is, amelyet a téma iránt érdeklődő politikusok, diplomaták és jogászok hasznosan forgathatnak. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy megállapításaival mindig egyet lehet érteni, hiszen a szerző burzsoá 154
