Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Andrzej Lawrowski: Az amerikai külpolitika agresszív irányzatai a második világháború után (Kolos Miklós)
mentalitású, könyve több tekintetben mégis hasznos, mivel olyan kérdésekre vonatkozó gondolatébresztő véleményeket közöl, amelyeknek megválaszolása a nemzetközi jog szocialista művelőit is foglalkoztatja. Ezek között szerepel például a nemzetközi jog és a politika, valamint a diplomácia közötti kapcsolat kérdése. A szerző itt nem jut el az összefüggések lényegének feltárásáig, vagyis kissé leegyszerűsítve és tömören ahhoz, hogy a nemzetközi jog a külpolitikai és a diplomáciai tevékenység eredményeként jön létre, ám azután erőteljesen visszahat a külpolitikára és diplomáciára, befolyásolva azok céljait és a megvalósításukra irányuló tevékenységet. El kell utasítanunk Akehurstnak egyes régebbi vagy még aktuális nemzetközi politikai problémákkal kapcsolatos fejtegetéseit, különösen a Vietnamra és a Csehszlovákiára vonatkozókat, amelyek viszonylag civilizált hangszerelésben az ismert nyugati álláspontot tükrözik. Töb- bé-kevésbé hasonló a helyzet a szerző által is vitatottnak nevezett olyan nemzetközi jogi kérdésekkel, mint a külföldi tulajdonban levő tőke államosítása egyes államok részéről, a gyarmatosítás, illetve az újgyarmatosítás alapvető problémái. Érdeklődve, de természetesen fenntartásokkal lehet olvasni a könyvnek azokat a fejezeteit is, amelyek a nemzetközi jog ún. új területeivel foglalkoznak, így például a külső légtérnek és a tengerek mélye kihasználásának nemzetközi jogi szabályozásával, illetve a szabályozások kialakításának a szükségességével. A kétségtelenül színesen és olvasmányosan megírt könyv szerzője jelenleg praktizáló jogász és az angliai Keele Egyetem jogtanára, korábban pedig az ENSZ közel-keleti állományának tagja volt. Zádor Tibor Andrzej LAWROWSKI: Az amerikai külpolitika agresszív irányzatai a második világháború után (Agresywne ten- dencje w polityce zagranicznej USA po II wojnie swiatowej). Iskry, Warszawa, 1972 A szerző, a varsói Kelet—Nyugati Kapcsolatok Intézetének igazgatója, könyvében áttekinti az Amerikai Egyesült Államok külpolitikájának alapvető irányzatait 1945-től napjainkig, és bemutatja azokat a főbb eseményeket, amelyek példázzák az USA expanziós tevékenységét a nemzetközi életben. Mint bevezetőjében megjegyzi, célja nem az elemzés és nem az összegezés, hanem csupán az amerikai külpolitika leglényegesebb mozzanatainak a felvázolása. Lawrowski a tárgyalt 25 éves időszakon belül három részt különböztet meg. Az első időszak a második világháború befejezésétől 1947-ig tartott, és fő jellemzője a hidegháború előkészítése volt. A második periódus 1947-től 1957-ig, a Truman-doktrínától az első szovjet szput- nyik fellövéséig terjed. Ez volt a hideg- háborús kor, amelyre rányomta bélyegét a nukleáris zsarolás a Szovjetunióval és más szocialista országokkal szemben. A harmadik időszak kezdetét a szerző — az általánosan elfogadottal ellentétben — nem Kennedy, hanem Eisenhower nevével fémjelzi. Eisenhower ugyanis az erőviszonyok nagyfokú megváltozása következtében kénytelen volt módosítani az amerikai külpolitika addigi irányvonalát, amit azután Kennedy vitt tovább az Egyesült Államoknak a kelet-európai kérdések iránti „békés elkötelezettsége” jelszavával. A könyv szerkezeti tagolódása az egyes elnökökhöz kötődik, Trumantól Nixonig, de a szerző igen helyesen hangsúlyozza, hogy nem az elnökök és a nekik tulajdonított stratégiai koncepciók szabták meg a mindenkori külpolitika fő vonalát, hanem a nemzetközi erőviszonyok és az objektív feltételek. Az áttérést a melegháborúról a hidegre, a hidegháború első szakaszát, a „visszaszorítás” stratégiáját, Eisenhower „felszabadítási” doktrínáját, a mítoszt Kennedy békés politikájáról, Johnson szelektív hídépítési politikáját és a nixoni tárgyalás-konfrontáció időszakát részben ismert, részben kevésbé ismert — de mindenképpen érdekesen válogatott — dokumentációs anyaggal világítja meg. Anyagának több mint 90 százalékát nyugati, főleg amerikai forrásokból meríti. Azon politikusokkal és szerzőkkel szemben, akik mindenkori kötelességüknek tartották az amerikai politika igazolását, sőt felmagasztalását, Lawrowski szembeállítja azokat a jórészt ugyancsak nyugati véleményeket, könyvekből és fo155
