Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Szovjet diplomáciai dokumentumok
Figyelemre méltó a nálunk kevéssé ismert, de nem jelentéktelen szocialista vezetők, mint a faluközösségek szerepének növeléséért, az erős decentralizációért és a termelési eszközök magántulajdonának megőrzéséért síkraszálló Jayaprakash Narayan és a hozzá közel álló Ram Manohar Lohia politikai nézeteinek bemutatása. Az indiai kommunistákról szóló fejezetek a pártok történetének néhány ritkán felidézett, de meghatározó jelentőségű korszakára koncentrálnak. Az IKP há- Durú alatti politikája — nem vett részt a „Quit India” mozgalomban — és a Pa- kisztán-határozattal kapcsolatos állásfoglalása — támogatta az állami különválást — széles körben ismert, és az is közhelynek számít, hogyan használták fel ezt a polgári nacionalista erők. Ranadive főtitkárságának periódusa, a telenganai parasztfelkelések, a párton belüli vélemény- különbségek és az ezekre való polgári reagálások viszont kissé feledésbe merültek, így összefoglalásuk érdekes és hasznos. Jó áttekintést kapunk a két legnagyobb indiai kommunista párt vezetése alatt létrejött bengáli, illetve keralai egységfrontkormányokról. Ghose az egyes pártokat úgy elemzi, hogy külön-külön szisztematikusan megvizsgálja a lényegesnek tartott ideológiai és politikai kérdésekről alkotott véleményüket. Ez a módszer ugyan rejt magában szubjektivizmusra való lehetőséget, de egészében hozzájárul ahhoz, hogy a tanulmány korrekt információkat közöljön. A könyv a parasztelégedetlenségre építő, szélsőséges módszereket alkalmazó naxalitákról sem feledkezik meg; rövid, de kiegyensúlyozott képet ad a mozgalom szervezeti fejlődéséről, deklarált ideológiai-politikai céljairól. Igyekszik rávilágítani a CPI(M), a CPI(M—L) és a naxili- ták közti, az indiai közéletben különféleképpen értelmezett viszonyra. Érdeme még a könyvnek, hogy az indiai politikai élet „második vonalban” szereplő személyiségeiről, továbbá egyes, a szocialista pártokkal kapcsolatos tipikusan indiai fogalmakról is tájékoztat (mint például a sajátos harci formát jelentő gherao). Kétségtelen, hogy a könyvben szereplő egyik-másik témáról alaposabb és bővebb monográfiák is napvilágot láttak már. Az Indiai Kommunista Párt megalakulása utáni évekről többet mond Ad- hikari könyve (Documents of the History of the Communist Party of India. People’s Publishing House, 1971), a keralai kommunisták hatalomra jutásáról pedig Ramakrishnan Nair műve (How Communists Came to Power in Kerala. Trivandrum, 1965), de a gyors, megbízható tájékozódást jól szolgálja S. Ghose vállalkozása. Mindent összevetve a szerző nem az indiai közélet hétpecsétes titkait leplezi le, merőben új összefüggéseket sem fedez fel, de sok helyről összegyűjtött, logikusan rendszerezett forrásai révén olyan könyvet írt, melyet az indiai politikai viszonyok tanulmányozóinak érdemes elolvasni. Balogh András Szovjet diplomáciai dokumentumok (Szovetszkije gyiplomatyicseszkije doku- menti). Politizdat, Moszkva, 1973 Megjelent A Szovjetunió külpolitikájának dokumentumai című nagy kiadvány soron következő, XVII. kötete (1934), melyet a Szovjetunió Külügyminisztériuma mellett működő diplomáciai dokumentumok kiadásával foglalkozó bizottság rendezett sajtó alá és a Politikai Könyvkiadó adott ki. A kötet a szovjet külpolitika 442 igen fontos dokumentumát tartalmazza — nagy részük korábban nem jelent meg —, továbbá sok külföldi dokumentumot. A Szovjetunió legfelső hatalmi szerveitől származó jegyzőkönyvek, a külföldi államokkal kötött szerződések és egyezmények, a Külügyi Népbiztosság és a szovjet külképviseletek jegyzékei és memorandumai, a szovjet diplomaták levelei, táviratai, beszédei, feljegyzései sokoldalúan mutatják be a szovjet állam élénk külpolitikai tevékenységét a német fasizmus és a japán militarizmus részéről fenyegető háborús veszély légkörében. A Szovjetunió a békéért és a nemzetközi biztonságért folytatott fáradhatatlan harcában 1934 júniusában kezdeményezte, hogy a nemzetközi leszerelési értekezletet — a legfontosabb nemzetközi kérdések megoldása végett — alakítsák át állandó békekonferenciává. A békeszerető erők tömörítése szempontjából nagy jelentősége volt annak is, hogy a szovjet diplomácia Franciaországgal együttműködve állhatatos erőfeszítéseket tett an153
