Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - C. Desmond Greaves: Az ír válság (Szuhay-Havas Ervin)
C. Desmond GREAVES: Az ír válság. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1973 Az ómagyar törzsi névre visszavezethető „gyarmat” szó nem jelent szükségképpen olyan hatalmas, sok millió színesbőrű által lakott területet, amelyet valamelyik európai kapitalista ország leigázott, évszázadokon át kizsákmányolt, fél-rabszolgasorba döntve őslakóit. A világtörténelemből ismerünk „fehér” gyarmatokat is, ilyen volt Észak-Amerika túlnyomórészt fehérek lakta tizenhárom brit gyarmata, bár ezeket felfoghatjuk antik értelemben vett kolóniáknak is. Nem publicisztikai túlzás tehát Írországot Anglia első számú gyarmatának neveznünk, s az sem véletlen, hogy két éles szemű tudós és politikus, Kari Marx és Fridrich Engels éppen az ír nemzeti kérdés kapcsán dolgozta ki elméletét a nemzeti és a gyarmati kérdésről. Az újságokban, a rádióban és a televízióban talán ritkulnak az észak-írországi terrorral kapcsolatos hírek, ez azonban nem jelenti, hogy az északir válságnak vége. Bár a „Time” magazin nemrég diadallal közölte, hogy havi húsz brit katona helyett 1973 utolsó hónapjaiban havi átlagban már „csak” egy brit katona veszti életét az észak-írországi polgárháborúban, az európai történelem e véres mozzanata még egyáltalán nem zárult le. Az ír válság rendkívül bonyolult kérdés, csak történelmi hátterének alapos ismeretében érthető meg; az érdeklődőt az ír sziget „nem engedi közel magához”, ha nincs tisztában olyan fogalmakkal, mint a Home Rule, a westminsteri statútumok, a gerrymandering, vagy nem ismeri az ír történelem tragikus alakjait Wolfe Tone- tól Parnellon át De Valeráig. Hézagpótló munka tehát C. Desmond Greaves ír kommunista történész könyve. A szerző az átlagos angol olvasó számára ismerős fogalomrendszerrel dolgozik, megvilágítva azt az anomáliát, hogy az ír sziget két államhoz tartozik, hat megyéje Nagy-Britannia és Észak-írország Egyesült Királysághoz, huszonhat pedig az ír Köztársasághoz. Ismerteti a szerző azokat a szerződéseket és törvényeket, amelyek alapján „ideiglenesen” kettéosztották a zöld szigetet, fölvázolja a konkrét történelmi szituációban megszületett gonosz kompromisszumot, amely kedvezményeket nyújt a „divide et impera” elvét gyakran alkalmazó brit imperializmusnak. Greaves megismertet a gerrymandering fogalmával — a szó egy 150 évvel ezelőtt élt korrupt amerikai politikus, Gerry és egy Massachusetts állambeli szalamandra alakú választókerület nevének összevonásából keletkezett — és konkrét példákkal mutatja be, hogyan manipulál a brit demokrácia a katolikus, illetve protestáns többségű választókerületekkel oly módon, hogy katolikus többségű megyékben is mindig a protestánsoknak jusson a szavazatok többsége, hogyan kötötték vagyoni cenzushoz a szavazati jogot ismét a tehetősebb protestáns rétegeknek kedvezve. Mindez a huszadik század derekán, amikor az angol anyaországban több mint száz éve felszámolták a „rotten 151
