Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)

1974 / 1. szám - A DIPLOMÁCIA TÖRTÉNETÉBŐL - Ormos Mária: A magyar kormány álláspontja a középkelet-európai biztonság megteremtésének kérdéséről 1934-1935-ben

ügyet nem kell elsietni, s a paktum további tárgyalásai során Magyaror­szágnak lehetősége lesz arra, hogy feltételeket szabjon. Fontos azonban, hogy ne helyezkedjék teljesen elutasító álláspontra.17 Mindez a nagy ellenkezés olyan paktum kérdésében támadt, mely már tervezése pillanatában is számos súlyos gyengeségben szenvedett. Először is szűk értelemben véve regionális volt, bár kétségtelen, hogy éppen azt a régiót érintette, mely Magyarország szempontjából a legfontosabb volt. Francia részről a paktum sokkal inkább jelentette egy valódi biztonsági szisztéma elejtését, mint annak megvalósítását, hiszen egyedül Ausztriára korlátozódott, már tervezet alakjában sem rendelkezett biztosítékokkal, s mindezek tetejében ebből az övezetből kizárta a Szovjetuniót mint bizton­sági tényezőt. Valójában csak egyik formája volt annak a menekülésnek, amit Laval egész politikájával követett a lehetséges szovjet szövetségtől történő eltávolodás irányában. Ugyanakkor az ismertetett olasz megnyi­latkozások világosan árulkodnak arról a tényről, hogy Mussolini és kül­ügyminisztériuma a paktumot pusztán a francia engedmény árának tekin­tette, s aligha gondolt akár csak arra is, hogy a tervezet megéri az érintett államok aláírását. Természetesen ezekkel a körülményekkel a magyar kormány is tisztá­ban volt, s ez szolgáltatta végül is az egyik okot, hogy — engedve az olasz tanácsoknak — ne zárkózzék el teljesen minden tárgyalás elől. A látszat­engedmény másik oka viszont az a körülmény volt, hogy az adott időpont­ban egy esetleges súlyosabb olasz neheztelés esetén a magyar külpolitika teljes izolációba jutott volna. Bármennyire igyekezett ugyanis Gömbös a német fasiszták uralomra jutása után megnyerni Németország kegyeit és támogatását a tervezett magyar revízió számára, ez a törekvés távolról sem járt azonnali és főleg nem teljes sikerrel. Németország számára mind gaz­dasági, mind politikai és katonai szempontból nem csupán Magyarország, hanem az egész középkelet-európai térség fontos volt. így a jugoszláv és román kormány hajlandóságának megnyerése céljából a németek sokszor igen messzire elkanyarodtak a magyar érdekek védelmétől, sőt éppen eb­ben az időben több ízben is elég egyértelműen megtagadták azokat. A magyar kormány így végül belement abba, hogy a megkötendő egyezményről tárgyaljon, amit azzal a nem is igen titkolt hátsó gondolattal tett, hogy a paktum megszületését a német kormány úgyis meg fogja aka­dályozni. Ez azonban nem gátolta meg abban, hogy partnereinek az üggyel kapcsolatban a lehető legtöbb kellemetlenséget okozza. Az eredeti elgondolás az volt, hogy az érdekelt államok egy Rómában tartandó konferencián dolgozzák ki és fogadják el a szerződés végleges for­máját. Megelőzően azonban az olasz kormány tisztázni kívánta saját szö­vetségesei — a magyar és az osztrák kormány — álláspontját is. így ke­rült sor a velencei olasz—osztrák—magyar tanácskozásra május 4-én és a következő napokon. Itt a korábbiaknál is világosabban kiderült, hogy az álláspontok rendkívül messze vannak egymástól. A magyar külügyminisz­ter közlendőjét azzal kezdte, hogy a paktum aláírásának feltételeként a 17 K. 63. 1935—11/27—3 (170). Villani távirata, 1935. január 14. 138

Next

/
Thumbnails
Contents