Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - A DIPLOMÁCIA TÖRTÉNETÉBŐL - Ormos Mária: A magyar kormány álláspontja a középkelet-európai biztonság megteremtésének kérdéséről 1934-1935-ben
konkrét területi revízió végrehajtásának és a kisebbségi jogok megvédésének követelésére kapott utasítást. „Ezen bevezető nyilatkozatom — írta a tanácskozásokról készített feljegyzésében — két partneremre lesújtó hatást gyakorolt.” Miután Mussolini és Berger-Waldenegg osztrák külügyminiszter kissé magához tért, Kánya kijelentette, hogy megkísérli az instrukció enyhítését abban az esetben, ha előre garanciát kap arra, hogy az egyezmény következtében Magyarország helyzete nem rosszabbodik. A tanácskozásokon kiderült, hogy Ausztria kölcsönös segítségnyújtási egyezmények megkötéséig szeretne eljutni, amiről viszont a magyar kormány hallani sem akar. További ellentétek tárultak fel, midőn Kánya Suvich vezértitkárral folytatott megbeszélést. Kánya feljegyzése így adja vissza a vezértitkár szavait (aki egyébként a beszélgetés kezdetén kijelentette, hogy Mussolini megbízásából nyilatkozik): „1. Magyarország politikáját eddig a német- olasz tengelyre építette. A legutóbbi időben azonban komoly nézeteltérések merültek fel Róma és Berlin között. Olaszország a változott viszonyoknak megfelelően ezért inkább Franciaország felé orientálódott. Ennek az orientációnak Mussolini nézete szerint Magyarország is hasznát látja, amennyiben Franciaország számíthatván a jövőben sok nagy elvi jelentőségű kérdés eldöntésében Olaszország támogatására, kevesebb súlyt fog helyezni a kisantantra és így Franciaország és eme államcsoport között a viszony lazulni fog. Az olasz—német nehézségek felmerülése folytán Olaszország és Németország között a viszony bizonytalanná lett. Németország ma saját hibájából teljesen izolálva van. Suvich megjegyezte, hogy ennek folytán egy esetleges háború esetén, ha Németország győz, Ausztriára és Magyarországra ráteszi a kezét, ha pedig Németország elveszíti a háborút, kisebb barátai eltűnnek Európa térképéről. 2. Áttérve a Habsburg-restaurációra, kijelentette, hogy Mussolini azt elvileg ugyan most is ellenzi, de fenn akarja tartani magának a lehetőséget, hogy e kérdést politikai fegyverként Németország ellen felhasználja. Mit szól ehhez Magyarország? Hajlandó volna-e Magyarország a restaurációra és szövetségi viszonyt létesíteni Ausztriával?” Kánya, úgy is mint az Olaszországgal legközelebbi szövetségben álló magyar kormány külügyminisztere, mindkét vonatkozásban kategorikus nemmel válaszolt az olasz kérésre. Kijelentette, hogy a francia—kisantant kapcsolatok lazulásának semmiféle jele nincs, ezért Magyarország a francia orientációtól nem várhat előnyt, majd a restauráció ügyében így nyilatkozott: „Közismert, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök a restauráció ellen dolgozik, a magam részéről természetesen utasításaihoz alkalmazkodom, úgyhogy ehhez a hozzám intézett kérdéshez minden bővebb magyarázatot feleslegesnek tartok.”18 Közbevetőleg érdemes megjegyezni, hogy az olaszok egyértelmű francia orientációja nagyon rövid ideig tartott, a magyar külügyminisztérium 18 K. 64. 1935—23—295. Kánya feljegyzése a Suvichcsal folytatott beszélgetéséről, 1935. május 6. 139
